Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Kelevéz Ágnes: Gulliver újabb utazásai (Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba, Capillária, Szathmáry Sándor: Kazohinia)

a továbbiakban is számtalan cselekedetét ezzel az érzéssel indokolja; s így újra elindítja a szöveg jelentésének a különböző értelmezési szintek közötti lebegését. Tehát Gulliver világnézete, szemléletmódja önmagán belül válik ellentmondásossá, és előttünk, az olvasó előtt veszti el teljes mértékben szavahihetőségét. Gulliver a szólászikhoz, az értelmes géplények birodalmába vetődik. Itt az egyszerűség és a magától értetődő szükségszerűség uralkodik. A szólászik szervetlen elemekből állnak, fény, hő, villamosság élteti őket. A gépek szabályos működésében zavart és betegséget egyetlen dolog, a szerves anyag okozhat; minden szerves élőlényt — a dósziréket — méregnek, élősdinek tartanak, hisz a szerves élőlények csak önmagukhoz hasonló szervezetek elpusztításából tudják fenntartani magukat. Ezek a géplények az embert pusztán csak szerves formációnak tartják, mely egy a sok közül; emberutánzó bacilusnak nevezik, s ez a.kórokozó káros, romboló hatással van mind a környezetére, mind önmagára. Az emberség „beteg betegség", amely sajátmaga léte által biztosítja önmaga kipusztulását. A szólászik látszólag higgadt, szenvtelen érvelése mögött Karinthy apokaliptikus rettenete húzódik meg: a háborúval az emberiség elkerülhetetlen pusztulásába rohan. Faremido és Capillaria fantáziavilágáról írja Kolozsvári Grandpierre Emil tanulmányában: „Ezeknek az írásoknak a végső célja sem valamely emberi tartalom közlése, hanem menekülés egy fantáziateremtette világba."

9 Azonban Karinthy fantasztikuma nem menekülés a valóság elől, hanem a valósággal való szembesülés egyik lehetősége. Gulliver Faremidóban eleinte a Földről magával hozott háborús beidegzések szerint cselekszik. Mindent asszerint próbál megítélni, hogy ellenséges vagy baráti erőkhöz tartozik-e, de az ítéletalkotásnak ez a módja Faremidóban csődöt mond, komikus ellentétet alkot a géplények szigorú ésszerűségen alapuló világával. A tiszta rációval szembesülve Gulliverben katartikus értékelési és szemléletbeli változások játszódnak le. Azonosul a géplényeknek az embereket halálra ítélő gondolkodásmódjával. A hasonulnivágyásához végső lökést a háborúban tapasztaltak átértelmezése nyújt, ahol a gépek sokkal nagyobb becsben állnak, mint az ember élete. Karinthy—Gulliver a háborús értékrendszerből indul ki, az emberélet teljes elértéktelenedéséből, ennek következményeit hosszabbítja meg, és növeli abszurddá és fogadja el látszólag ő is az ember feleslegessé, sőt károssá válását. Gulliver hasonulni vágyása géplénnyé egyben sajátmagának patetikus megtagadását, emberlétének megsemmisítését jelenti. így Karinthy ironikus csavarással elismeri az uralkodó embertelen normákat, valójában azonban éppen következetes végigvitelük révén mutat rá tarthatatlanságukra. Azon keresztül, amit pozitív megoldásként javasol, a gépek világán keresztül mondja ki ironikusan elutasító ítéletét. Tehát nem alkalmas igazi „menekülésre" Faremidó, de a „szatirikus kontraszt" szerepénél is — mint Szalay fejti ki Karinthy monográfiájában

10 — súlyosabb funkciója van a fantáziavilágnak. Faremido nem tud biztos viszonyítási pontot adni egy mindent elsöprő, felülről, biztosan ítélkező szatírához: magán a regényen belül kérdőjeleződik meg, kap ironikus távolságot a pozitívnak szánt értékelési szem9 Kolozsvári Grandpierre Emil: Legendák nyomában. 1959. 33ß. 1. 10 „Minél valószerűbb az a fantasztikus világ, amelybe Gulliver a maga mechanizmusaival belekerül, annál élesebb kontraszt jelentkezik és annyival hitelesebb lesz a szatirikus mondanivaló." Szalay Károly: Karinthy Frigyes. 140. 1., valamint 143—144. 1. kk.