Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)

még házilag Öntöttek gyertyát juhfaggyúból, a szolgálók zsírmécsesnél szőttekfontak hajnalig. A legtöbb helyütt azonban már se föld, se gazdaság. Magda kálváriájának vége felé majd mindenki felhúzódik a fővárosba: itt telepszik meg anyja, nagybátyja — olcsóbban lehet ott nevelni a sok gyereket —, ide vágynak a megosztozkodó unokatestvérek. A régi, híres családi összetartás szétesett, s új törvények kezdik átrendezni az életet. „Az egész ország népe felhúzódik ide lassan, családonkint — írja Pestről Magdának az anya. — Aki nyer a lottérián, idejön fényesen elkölteni, aki lekoldusodik, idejön nyomorogni, aki sikkasztott vagy megesett, idejön elrejtőzni. Aki eszével, szépségével, huncutságával, vagy akármilyen kis tudományával kereskedni akar, ide kell jönni neki. Itt megélnek virágcsinálásból, újságárulásból, versírásból, férficsábításból; el nem gondolhatod, hogy mi mindenből". S — ha vázlatosan is — feltűnnek a dzsentrit körülvevő ország életének egyéb tájai is. Látjuk a felcsapó füstfelhőket, a paraszt lázongásának szikráit. A városban „messziről jött emberekről" beszélnek, akik biztatják a lápföldekből kitúrt parasztokat. Szinte szimbolikusan jelzi az egész élet átalakulását a szinyéri nagy tűzvész. „Minden különküdés megszűnt a veszteségek szinte lelkes és érdeklődő testvériségében. De elmosódtak egyéb közösségek, szokott öszszetartozások szálai". Új házak, új utak épültek, egy év alatt „megfrissült, kiszépült, nekilendült minden ... De az emberek élete mintha elvágódott volna az emlékeitől, a gyerekkoruktól, különös, színes hagyományoktól.. ." Kaffka tudja, hogy mindez összefügg hőse sorsával. Ezt bizonyítja a regény kompozíciója is. A tűzvész mintegy pontot tesz Magda özvegyi kálváriájának végére: a tűz az eltűnt múlt romantikáját égeti ki a városból, a kudarcba fulladt kísérletezések a sokáig táplált illúziókat tépik szét Magda életében. Ezután érkezik el második házasságához, amelyben immár illúziótlanul kell „kiszándékolnia" mindazt, amit addig észrevétlen kapott a grószik világának utolsó perceitől. * * * Pórtelky Magda élete nem gyors, tragikus összeomlás, mint például Móricz dzsentri hőseié: apró, hétköznapi gondokon, különösebb feszültség nélküli súrlódásokon őrlődik fel. Még azokban a jelenetekben sem találunk drámai hőséget, amelyekben pedig romantikus túlzás nélkül lehetett volna nagy összecsapásokat konstruálni. Érzékletesen példázza ezt az alkotási módszert az első férj öngyilkosságának leírása. Az első személyben beszélő hősnő szavai nem akkori érzéseinek borzalmasságát, rendkívüliségét idézik fel: az írónő szinte szándékosan áll meg az apró realitások pontos leírásánál: „Intettem, hogy várjanak a hússal. Hallgatva ült a társaság; kinéztem az udvari ablakon és láttam az őszi, kusza kertet, a vedlett udvart, dércsípte virágszőnyegével, olyan szomorú, szomorú volt. Hűvös nap volt és a szobaleány egy lapát parázsszenet hozott be éppen, hogy a kályhába tegye. Mikor az előszobába ért vele, láttam, hogy a nyitott ajtóban összerezzen és földre ejti mind. ö tisztábban hallotta a lövés zaját". A szenvedélyek szordinózott megszólaltatásával Kaffka nagy hatást ér el: szinte minden sorban jelenvalóvá tudja tenni az író objektivitását. A tények, események, dolgok jellege önmagától mutatkozik meg, miközben az alkotó állásfoglalása a háttérben marad. Paradoxonnak látszik, de ezt az objektivitást szolgálja az író fel-felbukkanó együttérzése hősével. Az egész regényt tragikus színezetű nosztalgia lengi át. Az első személyű előadásmód és az emlékező attitűd már eleve a rokonszen-