Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A varázslat műhelye (Krúdy-problémák) - Kemény Gábor: A stílus születése és halála (Állandóság és változás Krúdy prózájában)

lista 'osztranyenyije' értelemben véve). Az objektív valóság törmelékeinek mér­téktelen felhalmozása paradox módon nem reálisabbá, hitelesebbé teszi az elénk táruló látványt, hanem ellenkezőleg: irrealizálja (Baránszky Jób László kifeje­zésével: „valótlanítja") azt. A halmozó előadásmód következtében elemeire bomló tájkép vízióvá, lelki folyamatok kivetülésévé válik: ami impresszioniz­musnak látszott, szürrealizmusnak bizonyul. Világirodalmi párhuzamként a francia szürrealisták ,, écriture automatique"-jára utalhatnánk. Persze Krúdy­nak ezek a szinte „önmagukat író" felsorolásai nemcsak André Bretonék mun­kamódszerével, hanem Proust asszociatív időszerkezeteivel, Joyce tudatáram­technikájával, sőt akár Juhász Ferenc, Garcia Marquez vagy Jerzy Andrze­jewski „nonstop-szövegei"-vel is rokoníthatók. 28 E parttalan mondatáramok az asszociációs folyamatot próbálják modellálni, de a reális részletmegfigyelések összegeződéséből végül is a különösség, sőt az abszurditás érzése szűrődik le az olvasóban. A „pointillista" halmozás, a képszerű látásmód és a lazán mellérendelő mondatépítkezés mint tipikus stílusjegyek csakugyan megvannak Krúdynál, de funkciójuk túlmutat az impresszionizmuson — egy par excellence XX. századi modernség felé. 28 Az utóbbi elnevezést Károly Sándornak a kaposvári szövegnyelvészeti vándorgyűlésen tartott előadásából veszem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom