Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A varázslat műhelye (Krúdy-problémák) - Kemény Gábor: A stílus születése és halála (Állandóság és változás Krúdy prózájában)

„Széplaki Titusz hírlapírót halálra ítélte a Kaszinó igazgatósága abban a szobában, ahol a kaszinótagok a bizalmas konferenciákat, becsületbíróságaikat, párbajtörvényszékeiket szokták tartani... Széplaki sértő cikket írt lapjában a Kaszinóról: ezért kellett meghalnia. A Kaszinó tagjai közül az ítélet végrehajtására kijelölte P. E. G. szolgálaton kívüli huszárezredest, akit Magyarország legjobb céllövőjének ismernek. Ezzel a hírlapíró sorsa elintéztetett. Nyugodtan elajándékozhatta már életében földi javfait, ha ugyan rendelkezett ilyesmikkel, többé nem leend szüksége reájuk." (1928) Mindkét szövegrészletben szembetűnő, mennyire takarékoskodik Krúdy a nyelv hatáskeltő eszközeivel. Még a leírásokban sem',,emeli fel" a hangját. Az Isten veletek, ti boldog Vendelinek! (1926) novemberi tája semmivel sem kopárabb, szürkébb, mint a nyelvi forma, amely megidézi: „Ködös novemberi nap volt Pesten, egyike azoknak a komor napoknak, amikor a hó nem tud leesni, pedig akkor mindjárt jobb volna, gondolják magukban a fenyegető égboltozat alatt járó emberek. Mi volna mindjárt 'jobb'? Ezt ők maguk sem tudják. Talán a kocsisok a körutakon nem gondolnák többé, hogy ők Londonban vannak, előkelően és gyorsan kell hajtaniak, hogy majdnem eltapossák az ügyetlen járókelőket. Inkább gondolnák magukban, hogy ők csak egyszerű falusi kocsisok (aminthogy azok is Privát úr szerint), és a késő őszidőben trágyát fuvaroznak a nedves szántóföldekre, a kertek alatt, ahol legfeljebb a madárijesztőket lehet elgázolni." Még néhány évvel korábban is elképzelhetetlen volt, hogy egy leírásban ne sorjázzanak a képek: az egyszerű és teljes metaforák, metonímiák, hasonlatok. S most egyetlenegyet sem találunk belőlük. Az 1926 után egyre visszafogottabbá váló Krúdy-stílusból fokozatosan kiszorulnak a szóképek és hasonlatok. Ezt az irányzatot rendkívül szemléletesen tükrözi a teljes metaforák számának alakulása négy regényben 1913 és 29 között, 200—200 lapos korpuszok alapján: A vörös postakocsi (1913): 62; Asszonyságok díja (1919): 93; Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban (1921): 140; Boldogult úrfikoromban (1929): 26 (!)

14 1929 után jobbára fantasztikus-kísérteties, a delírium rémképeivel viaskodó írások kerülnek ki Krúdy műhelyéből. Két kisregény (a ZöZd Ász és a Purgatórium) meg néhány novella, például a Szegény lánynak nem szabad hazudni és az Egy régi fogadó és vendége (mindkettő 1930-ból) tartozik ide. Ezeknek a műveknek a vibráló modernségét, néha már-már Franz Kafkát idéző világát mindeddig nemigen méltatta figyelemre a Krúdy-kutatás. Stilárisan azonban nem hoznak számottevő újdonságot: különlegességük nem nyelvhasználatukban, hanem világszemléletükben rejlik. Az utolsó három évben, 1931—33 körül a régi témák és stílusjegyek viszsza-visszatérésének vagyunk tanúi. A búcsú derűje ömlik-e el Krúdynak ezeken az utolsó lapjain, mint Szauder József vélte,

15 vagy csupán a fáradt önismételgetés hozza vissza, gyengébb kiadásban, a régi stíluskorszakok ízeit — talán nem is fontos. Hisz még a pálya legvégén is elbűvöl bennünket egy utolsó fellobbanás, a már posztumusz műként megjelent Rezeda Kázmér szép élete (1933). S már itt vagyunk a végső, legfájdalmasabb stációnál, amikor bekövetkezik a stílus felbomlása. A stílusé, amelynek szakadatlan fejlődését csaknem négy évtizedes úton kísérhettük végig, s amely a Hónaposretek kalandjai című M A számadatok típusonkénti bontását és bővebb értelmezését 1.: Kemény Gábor: Nyelvtant és képi determináció a teljes metaforában. NyK. 1977. 177—200. 1. 15 Szauder József: Utolsó szivar az Arabs Szürkénél. Utószó. 1965. 2. k. 555. 1.