Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
egyidejű társa volt Kaffka Margit. Eleve szeretném eloszlatni a méricskélés gyanúját, s ebben maga Móricz Zsigmond a tanúm, aki Kaffka Margit első „teljes" művét testvéri lelkesedéssel fogadta. 2 Kettőjük regényírói lépéseit tehát nem a versenytársak, hanem a társak küzdelmének kell tekintenünk. Így ítélhetjük meg reálisan azt a tényt, hogy a Színek és éveket csak a Sárarany előzte meg (1910), amelyet viszont mint kiforratlan remekművet őrzött meg az emlékezet. Móricz Zsigmond első teljes értékű regénye, Az Isten háta mögött, 1911-ben jelent meg, amikor Kaffka Margit a Vasárnapi Újságban — folytatásokban — már ugyancsak közzé tette nagy regényét 3 . S Móricz első dzsentriregénye, a Kerek Ferkó, amely tárgyában legközelebb áll Kaffka világához, gyorsan követi az első kísérleteket (1912), de mögöttük marad, mert szemléletét még megkötötte a dzsentri-romantika. A nagyszerű kezdetek után az új magyar regény felívelése egy ideig várat magára: majd a háborús évek próbája váltja ki (A fáklya, 1917), s később a következő korszak távlatos szemlélete (Kosztolányi Dezső regényei, Babits Mihály Halálfiai stb). Persze, a Színek és évek értékeit nem az előkelő időrendi hely szabja meg, hiszen ez esetben csupán úttörő kordokumentumként tarthatnánk számon. Ezt a regényt az az olvasó is „műegésznek" érzi, aki semmit sem tud az irodalomtörténeti környezetről, de észre sem veszi, hogy az író közvetíti számára az úttörés izgalmát is. Kaffka Margit legnagyobb regénye azért válhatott korokfölötti értékké, mert az úttörés, az átmeneti kor jegye esztétikummá — formává, szerkezetté, nyelvvé, hősökké és gondolattá — érlelődött benne. A Színek és évekkel Kaffka Margit tíz évvel az első kísérletek után áll az olvasó elé. Megjelenése, tökéletessége váratlan: Móricz Zsigmond, aki már a folyóiratközlés befejezése után lelkes cikket ír róla a Nyugatban, a „pompásan szárnyas, minden ballaszttól megszabadult írói tehetség" felrepülését dicséri benne. A ma már egységben látható életmű azonban minden fordulatával, törésével és új színével a nagy mű várható megérkezéséről beszél. Az a két élményréteg — a korforduló nőjének sorsa és a dzsentri züllése —•, mely a regény gyökereit táplálja, ott húzódik már korai kísérleteiben is. Legelső prózai írása, mintha az életmű drámájának expozíciója lenne. Az új nőtípusról akar írni 4 — jelzi már a címben —, akiket elsőknek hajtott fel az ország minden részéből a szükség, a nagyravágyás, a tehetség vagy a boldogtalanság. Látja, hogy ezek már nem tudnának többé „úgy, derülten tenni-venni a mázos csuprok és bádogsütők közt, eseménytelen napokon át". De azt is látja, hogy életük még a régi formában szorong, s kicsit föléje képzelték magukat mindezeknek, pedig egyelőre csak kívül estek rajtuk. S a nyüzsgő leánybolyba betoppanó felügyelő tanárnő, a „sovány, sipító hangú, ráncos arcú vén leány", nem más, mint „ijesztő, szomorú képe a jövőnek". Hősök és sorsok, gondolatok és hangulatok erről a válságos fordulatról beszélnek. A Nyár 5 hősnője azok közé tartozik, akik eltértek a nő „igazi hivatásától", szobrot faragnak, regényt vagy képet írnak. 2 Móricz Zsigmond: Kaffka Margit. Nyugat, 1912. 1. k. 212. 1. 3 Könyvalakban 1912-ben jelent meg a Franklin Társulat kiadásában. Tanulmányomban az általam sajtó alá rendezett, 1951-es kiadás alapján idézek. 4 Üj típusok. Magyar Géniusz, 1903. 17. sz. 5 Megj.: Budapesti Napló, 1905. 175—183. sz.
