Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon

rült és itthon maradt képviselői ezt az Ady Endrét vállalták és vallották magukénak az ellenforradalmi korszakban is. Hazai legális fórumaikon Ady életművének jobboldali kisajátítása, illetve az Ady-művek elsikkasztása ellen tiltakoztak. Zsolt Béla már 1923-ban felhívta a figyelmet a politikai jobboldal „csöndes, alattomos autodaféjára", mellyel nem létezővé akarják tenni Ady kilenc kötetét, hogy fajvédőt, reakciósat, antiszemitát gyúrjanak belőle, 1929-ben pedig Ady költészete „becsületes revideálásának" céljával kezdeményezte A Toll ankétját.

16 Polgári eszme talaján állva értékelte Ady Endre költészetét Babits Mihály is. Nem tudta követni Adyt a forradalom teljes vállalásáig, s amikor 1919 őszén elhatárolta magát a lezajlott magyarországi forradalmaktól, akkor az Ady és önmaga közötti határt is megvonta. Ugyanakkor az őt ért baloldali támadásokra válaszolva az „Érték és Szellem" képviselőjének vallotta magát, ami az emberi humánum szolgálatát jelentette, s ez a magyar ellenforradalmi rendszer barbarizmusával szemben progressziónak számított. Gyakorlatilag: a forradalmi Adyt vállalókkal való szövetség lehetőségét.

17 Ady igazi örökségének leghívebb ápolói a szocializmus hívei voltak Magyarországon. Nézetkülönbség közöttük csak abban volt, hogy a történelem által felszínre hozott új társadalmi problémák megoldásához elegendő-e Ady „szellemi fegyvertára". Adyt és a szervezett munkásságot a nemzetért, a magyarságért, a társadalmi haladásért érzett felelősség tette harcostársakká — Ady életében és halála után is. Ady Endrének a magyar proletariátus és a szocialista eszme történelmi küldetése mellett tett költői és prózai hitvallásai nagy erőforrást jelentettek az ellenforradalmi korszakban. A munkásmozgalom politikusai, írói és publicistái egyaránt idézték szavait, verseit, amikor harcuk jogosságát bizonyították. A cenzúrával és a rendőri betiltásokkal állandó harcban állva terjesztették Ady forradalmi verseit. Emellett leleplezték azokat, akik Ady meghamisítására, kisajátítására és kisemmizésére törekedtek. Elméleti és publicisztikai írásokban — szociáldemokraták és kommunisták — tárták fel, hogy mit jelentett Ady gondolatvilágában a szocializmus és a munkásmozgalom. Lukács György 1927-ben — a 100% c. folyóiratban •— Petőfi és Ady töretlen forradalmiságának egységét hangsúlyozta. Ő és Révai József az emigrációban végezték el Ady költészetének marxista értékelését, s írásaik illegális csatornákon itthon is terjedtek. A Népszava hasábjain olyan ismert szocialista írók, mint Révész Béla, Bresztovszky Ede, Kassák Lajos, Illyés Gyula és Gró Lajos elemezték Ady írásait, illetve mutattak rá azok aktualitására az ellenforradalom társadalmi viszonyai között.

18 16 Zsolt Béla: Ady két arca. Világ 1923. okt. 10. 228. sz. 1. 1. A Toll ankétjával kapcsolatban 1. a 12. sz. jegyzetet. 17 L. a 13. sz. jegyzetet, továbbá: Király István: Ady és Babits. L. K. I.: Irodalom és társadalom. Tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák. 1946—1975. Bp., 1976. Szépirodalmi K. 95— 112. 1.; Kardos Pál: Babits Mihály. Bp., 1972. Gondolat K. 18 Lukács György: Ady, a magyar tragédia nagy énekese. Üj Hang 1939. Jan., 1. sz. 5—19. 1. Kötetben 1. Magyar irodalom — magyar kultúra. Bp., 1970. Kossuth K. 158—178. 1.; Révai József: Ady forradalmi versei. Vj Hang 1940. dec, 12. sz. 57—60. 1. Kötetben 1. Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp., 1960. Kossuth K. 125—197. 1.; Révész Béla: Ady halhatatlansága. Népszava 1929. jan. 27. 23. sz. 5. 1.; Bresztovszky Ede: Petőfi és Ady. Uo. 1930. dec. 25. 294. sz. 27. 1. ; Illyés Gyula: Ady öröksége. Uo. 1934. jan. 28. 22. sz. 8. 1. Kötetben 1. Iránytűvel. B., 1975. Szépirodalmi K. I. köt. 411—414. 1.; Kassák Lajos: Kortársaim az irodalomban. Ady Endre. Szocializmus 1938. nov., 11. sz. 506—514. 1. Ady Endre. Népszava 1939. jan. 29. 10. sz. 5—6. 1. Kötetben 1. Csavargók, alkotók. Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp., 1975. Magvető K. 152—166. 1.; Gró Lajos: Ady Endre, a szabadság költője. Népszava 1941. dec. 21. 290. sz. 13—14. 1.