Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon

nista lelkületét" — amint testvéröccse megfogalmazta — csak ,,a korábbi katolikus hatások" fertőzték meg. Makkai Sándor, erdélyi református püspök odáig ment el az Ady-lélek elemzésében, hogy „az egyetlen magyar vallásos költő" jelzővel tüntette ki. Kifejtett elmélete szerint ugyanis „a vallás a bűnös ember találkozása a kegyelmes istennel", s „vallásos élménye másnak nem is lehet, mint csak annak, aki átélte azt az emberi nyomorúságot, amelyet.. . önmaga bűnössége zúdított rá". Ady bűnössége, érzékisége, szeretkezései, „lelkének nagy diszharmóniája" a zseni voltából ered — mondja Makkai püspök. A zseni pedig „lélek, de nem jellem". Következésképpen számon kérni tőle a hétköznapi ember erkölcsét — dőreség.

9 Ady vallásos líráját — írta Karácsony Sándor, a református ifjúság nagy nevelője — „csak bűntudattal és bűnbánattal teli lélek értheti meg", mert azokban a bűnös lélek „hol hetyke, hol síró, de mindig őszinte indulat-szava", bűnbánata nyer kifejezést.

10 Ady egykori barátai és harcostársai Ady iránti hűsége sem volt egyértelmű az ellenforradalmi érában. Páran, köztük Révész Béla, Hatvány Lajos és Bölöni György könyvben vallottak az igaz Adyról.

11 Kosztolányi Dezső 1929-ben „különvéleményt" jelentetett meg, melyben Ady „mérhetetlenné dagasztott hírneve" ellen tiltakozott. E véleményével egyetértett Füst Milán és Karinthy Frigyes, ellentmondott neki ugyanakkor Dutka Ákos, Ignotus, Fenyő Miksa és még többen a Nyugat munkatársai közül.

12 Babits Mihály nem értett egyet Kosztolányival, ennek ellenére a jobboldal előtti behódolással vádolták meg az Ady-kérdésben elfoglalt álláspontja miatt is.

13 Szélesebb társadalmi rétegre vagy inkább több ifjúsági tömörülésre hatott Móricz Zsigmond és Juhász Gyula alkotói és emberi megnyilatkozása. Ök mind a ketten mindenkor lírai hévvel emlékeztek Adyra: „ó, hogy ragadott, mily ellenállhatatlanul magával, mint az örvény, s én úsztam boldog sodrában" — írta le Móricz Zsigmond. Juhász Gyula volt az, aki az ellenforradalmi Magyarországon Ady igazi eszméinek szolgálatában és védelmében a legtöbbet tette a régi barátok közül. Vastag kötetnyi a versek, cikkek, tanulmányrészletek anyaga, melyekben Ady forradalmi örökségét ismertette és népszerűsítette. Szegeden József Attila és barátai fogadták el szellemi irányítását, a debreceni és a fővárosi fiatalok szintén igényelték részvételét Ady-ünnepségeiken.

14 A polgári demokratikus forradalom magyarországi hívei magukénak vallották Adyt halála után is. Károlyi Mihály, a népköztársaság elnöke jelentette ki nyilatkozatában, hogy „e nagy ember munkájának is köszönhetjük talán mindnyájan azt, hogy az új generáció átalakult, és hogy ez a generáció, megértve őt, cselekedni volt képes".

15 A polgári radikálisok emigrációba kénysze9 „Ady Endre és a kálvinizmus". Kálvinista Szemle 1931. márc. 7. 10. sz. 82—83. 1.; Muraközi Gyula: A jövendő magyar irodalom. Protestáns Szemle 1920. 1—10. íüzet. 30—32.; Makkai Sándor: Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete. Cluj-Kolozsvár, 1927. Erdélyi Szépmíves Céh. 10 Karácsony Sándor: A zseni szabadsága. Diákvilág 1927. szept., 1. sz. 5—9. 1. 11 Az Ady irodalom gyűjteménye: Vitályos László — Orosz László: Ady-bibliográfia 1896— 1970. Bp., 1972. MTA Könyvtára. 12 A kérdésre részletesen 1. a jelen kötetben Kiss Ferenc: Ady a „homo aesteticus" felől c. tanulmányát. 13 Zsolt Béla: Az Ady-ankét vége. A Toll 1929. aug. 25. 19. sz. 8—10. 1., Csendes Válasz Babits Mihálynak. Uo. szept. 8. 21. sz. 17. 1. — Babits nyilatkozatait, leveleit 1. Babits Adyról. Válogatta és szerkesztette: Gál István. Bp., 1975. Magvető K. 218—234. 1. 14 Móricz Zsigmond: Adyról. Nyugat 1923. dec. 1. II. köt. 537—541. 1. — Adyról írt cikkeit 1. Irodalomról, művészetről. Bp., 1959. Szépirodalmi K. ; Juhász Gyula összes művei. I—VIII. köt. Bp., 1963—1971. Akadémiai K. 15 Ady Endre szobráért. Pesti Napló 1919. febr. 11. 36. sz. 5. 1.