Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
Régi hite már ekkor Adynak, hogy „a forradalom: a teljességes Élet". 55 A teljesség igényével élt, tehát a forradalomnak elkötelezett élet akarása sürgeti a döntést. Belső parancsot érlel a történelmi helyzet a lírai szubjektumban. Az életszférák egységesülése újabb példája a magyar valósággal szembeállított „legyen" követelésnek, amit a demokratikus forradalmár Ady művészete már hosszú idő óta képvisel. Szervesen nőtt ki ez a „legyen" a hazai társadalom objektív adottságaiból, mégsem evidencia, nem tud spontán valóságformáló erővé érni. így művészi hitelét a költő világszemlélete és életének a partikuláris megkötöttségek fölött aratott folytonos győzelmekben megvalósuló reprezentatív jellege adja meg. Ö éli át egyazon érzésként a politikát és szerelmet. Számára a politika ebben a versben nagy intenzitású és magas hőfokú, de egyszersmind rendkívül negatív tartalmú érzés: Tisza István és az általa megtestesített ellenforradalmi rendszer gyűlölete. Szerelem és az ilyen tartalmú politika azonban csak Ady érzelemvilágában forr eggyé: ellentétes tartalmú, de kategoriálisán azonos minőséggé. Ezt a politikát még a társadalmi átalakulás tényleges vagy lehetséges előmozdítóinak többsége sem tudta azonosítani a szerelemmel mint az élet forrásával, kettőjük egységében tehát nem ismerték föl a „teljességes Élet" perspektíváját. A haladás képviselőinek gyengesége nem pusztán számbeli, mégcsak nem is elsősorban szervezeti kérdés volt. Hiányoztak mindenekelőtt azok a forradalmi erők, amelyek tudatában az adott társadalmi viszonyok gyökeres fölforgatásának objektív szükségszerűsége úgy jelent volna meg, mint az embert valóban emberré tevő radikális szükségletek kielégítésére alkalmas, azok távlatait fölragyogtató új életforma: végső leszámolás az emberek közti kapcsolatokat eldologiasító és megnyomorító viszonyokkal. Hiányzott az emberi élet egészének forradalmasítására irányuló szándék. Nem tudott a forradalom belsőleg átélt, szubjektív szükségletként az emberi önmegvalósítás lendítő erejévé lenni. Ez utóbbi volt jelen Ady világképében politikának és szerelemnek egysége által. A politikai forradalom mégoly jelentős programjait és akcióit is meghaladó önfelszabadításban, „szavakon és gyűléseken túl" az emberi képességek szabad megvalósításában kereste és találta meg ő a maga forradalom-hitének lényegét. Társadalmi méretekben ez nem vált tipikus életérzéssé. Nem fogta át és töltötte be a magyar nép sorsát alakító erők életét a forradalomnak politika és szerelem eggyéválásában rejlő lényege. A történelmi helyzetből fakadó parancs és a végrehajtására meglevő erők közti ellentmondás, lét és lényeg szembenállása és szétszakadása megakadályozta ennek az egységnek társadalmilag konkrét kibontakozását. Történelmi fejlődésünk torzulásai folytán régóta hatékony hibás sztereotípia érvényesült itt. Petőfi Szabadság, szerelem! kezdetű versétől fogva •—• szintén kötetnyitó prológus versei 1847. évi kiadásának élén, és az elkötelezett művész tömör önportréjának példájaként aligha maradhatott Adyra hatástalanul — egészen József Attilának az ember „gyönyörű képességé"-ről, a rendről adott meghatározásáig („mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent. . .") a teljes élet utáni vágyódás, a „legyen" birodalmába utalta a politikának és szerelemnek egyneműségével kifejezett forradalmasító gondolatot és életérzést a hazai valóság. Lét és lényeg szétválását, a politika és a szerelem szféráinak összekapcsolására irányuló „legyen" szubjektív jellegét meghatározatlanul jelenlevő tárgyiasságként ki lehet olvasni a vers megformálásából. A — kötetbe illesztéskor elhagyott — címet adó két, nagybetűs fogalom a nyitószakasz végén fordul elő, közü55 Poéta és publikum. Huszadik Század 1910. jan-febr. AEÖPM X. 22. 1.
