Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)

maszt kellett keresnie a társadalmi-politikai küzdelmekben. S ott bizony csak nagyon kevés támaszra lelhetett. A „tébolyodott Cézár", Tisza István és pártja elleni harcokban egy táborrá szerveződött ellenzék ugyanis rendkívül vegyes törekvések gyűjtőmedencéje. Gyökeres politikai fordulat segíthetne csak az orszá­gon, a társadalom viszont heterogén vagy, Ady szavával: „ezerszínű"/' 8 Hü tükre ennek a forradalmi cselekvés szempontjából fölöttébb kedvezőtlen heterogenitás­nak „a magyar progresszívek . . . sokszínű tábora"/' 9 Ujjongó remény és kétségek közt hánykódva nézte Ady az elmúlt év során, hogy „Kilángol ez a sokszor lecsö­pült Ország: vegyes, vad bánatával" (Rohanunk a forradalomba). S a vad bánatot éppen vegyessége akadályozta meg, hogy a munkapárti reakció elleni harc fo­lyamatosan ható motorjaként gyökeres fordulatot idézzen elő az ország sorsában. Soha annyi reményteljes politikai esemény tanúja nem lehetett Ady, mint 1912­ben. Mégsem kerekedett ki belőlük olyan mozgalom, amellyel a költő fenntar­tások nélkül és tartósan azonosulni tudott volna. 50 Nagyon indokolt fenntartásai a reménytelenség és a magányérzés hangján szólalnak meg a remények évét követő januárban. „Szeretném, mint halott ember, a kezemben hitt Sorsot átadni valakinek, persze nem egy tébolyodott Cézárnak, s persze a magyarság sorsát. . . Szeretném, ha valaki meglátná, hogy legtöbb s igaz krédókkal e nyomorék s csak gazoknak s Jókai-palántáknak nyitott országocskában én tudtam megmutatni a kíméletlenség útját." 51 Alig akadtak, akik ezt az utat hajlandók lettek volna vé­gigjárni, így aztán az a lelki diszpozíció, amely a kormány és az ellenzék parla­menti és azon kívüli összecsapásaitól most hangos országban nem akart a mara­déktalan azonosulás lehetőségének híján magára maradni, s ezzel veszélynek ki­tenni az emberi és művészi önmegújítás sikerét, abban találhatott csak kiutat, hogy ezeket a harcokat egy ősi magyar hagyomány folytatásaként élje át, és a hagyomány sértetlen továbbvitelében lássa megvalósultnak önmaga megújulását. A demokratikus forradalmár hajdani kisurak küzdelmeit újraélve és továbbhar­colva tudja csak átérezni, hogy megmaradt teljes értékűnek, aki vénülésében is ifjú, mert lírai hitellel így zárhatja kötete vezérversét: „csatában, hitben, tűzben vénülök". A kisúri hagyománynak ezt az elevenségét és elevenítő hatását hang­súlyozta a Margita élni akar 1912 júliusának második felében íródott Mikor Pa­risból hazajöttünk c. fejezete is. E szavakkal summázta itt Ady a magyarság, azaz a magyar történelem lényegét s egyben személyes viszonyát hozzá: Be szánom néha, hogy magyar vagyok S be nem cserélném könnyen semmi mással: Dőzs nagy-urakkal nyögő kis-úr nemzet S háborgó népek: hát ennél lehet szebb? « Uo. 160. 1. Ví Uo. 161. 1. 50 A Népszavával 1912 őszén pár hétig tartó munkatársi viszonya beköszöntőjében olvas­suk: „Istenítéletes, vagy-vagyos harcnak íörgetege indult meg, s e nagy harcra szívvel, hittel és vérrel fölkészült, egységes hadsereg, mellyel az én lelkem tarthat, csak egy van, az, amely­nek a Népszava a zászlója". (AEÖPM X. 199. 1.) Nemcsak a munkatársi kapcsolat rövidsége cáfolt rá azonban Ady reményére, hogy valódi otthont lel a szociáldemokraták körében. Nem láthatta önnön törekvéseinek tükrét a párt programjában és a kormányellenes harcok során követett taktikájában sem, mert azok az általános titkos választójog kivívásán mint legfőbb célon túl legföljebb a véderőtörvény elleni küzdelmet állították előtérbe az országos problé­mák közül. A szociáldemokrata program és taktika áttételes, de a forradalmár költő életérzése alapján egyértelmű kritikájára az Igaz, uccai álmok c. vers kapcsán mutat rá Szerelem és for­radalom. Két életszféra egységesülése Ady költészetében c. tanulmányom. Irodalomtörténet 1974. 2. sz. 379—380. 1. 51 L. a 45. sz. jegyzetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom