Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
— az egymástól több mint fél évnyi távolságra megjelent részek sajtóközlései 12 alapján, hogy ezáltal még jobban kidomborodjék mindaz, ami összeköti, illetve elválasztja a vallomásos prózát és a verset. Ösi magyarság, valamint Európa kibékíthetetlen ellentétének tragédiát idéző feszültsége uralja az esszé eredetileg Morituri címmel és másodiknak megjelent részét. Ha a vers a költői szubjektummal és magatartásával szemben álló erőket három strófán keresztül anonimitásban hagyja, és csak a végén, a negyedikben ad nevet nekik a Pusztaszer metaforával, az esszé e tragikus hangütésű darabjának rögtön az elején fölbukkan ez a szimbolikus tartalmú helymegjelölés: „Morituri te salutant: új magyar társadalom. Athén vagyunk most. A fórumon élünk valamennyien. A magyar fórumon: Pusztaszeren." Az egész ország fórum, mert a politika lázában ég. De a magyar fórumon, Pusztaszeren minden új kötést az ősrégi, az Ázsiából hozott barbár politika jegyében lehet csak megcsinálni. A koalíciós politika győzelme hozta „nemzeti újjászületés"nek semmi köze az igazán újhoz: a fölszabadult Ázsiát, jelenti, 13 a civilizációellenességet minden reakciós politikai következményével együtt. „Értjük a magyar Athén fórumát. Halljuk a sittya paripák prüszkölését. Tehát újra Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök. . . Szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre ... Mi komolyan vettük az Időt. Mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk. Ti nem. Ti csak 896-ot éreztetek akkor is . . . Ti már lehettek Kapponyok s Gyulák. Ti Kapponyok és Gyulák vagytok . . . Turulok kerengnek a levegőbe. Nyílzáport lőnek a Nap felé. Támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?" „Zajlik a tatárság a Kárpátok alatt" — ez az ország mai képe. Ez egyben a kisszámú európai magyar kétségbeesésének forrása, akiknek a vers szavával nem marad egyéb, mint: „ . . . sírni a Kárpátok alatt". A legyőzöttnek, a civilizáció által végképp túlhaladottnak gondolt múlt minden retrográd és barbár erejével győzedelmesen válik úrrá a jelen fölött. „A kendőzött Ázsia lemossa, arcát. Szája bugyborékol, s kiárasztja folyóit, amelyeknek áradata szörnyűséges, mint a Jangcekiángé." A Verecke híres útján jött ázsiai törzsek ezer év alatt nem tudtak, mert nem is akartak igazán európaivá lenni. Űgy élnek Európa közepén, „mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen". Hiábavaló volt a remény, hogy Európából, „Dévény felől friss levegő árad" 1 ' 1 . Döbbenten kell most érezniök az ebben hívőknek az országban eluralkodó barbár és ázsiai áporodottságot. „Ez a koalíciós levegő. Az új világ. Az inkvizítori. A fölszabadult Ázsia . . . Leesnek az európai szépség-flastromok mongol arcunkról .. ,". 15 Megtaláljuk a Verecke és Dévény topográfiai fogalmakkal jelölt feszültség megfelelőjét is, amikor a Morituri „Komp-ország" metaforájáról olvasunk: „Legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között. Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza." Innen már csak egy lépés, s ottvagyunk az európai magyarok tragédiájánál. „A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt a lelkek. Magyarország durva ember-matériájából már kicsillant egy sereg differenciálódásra 12 Panaszkodás és hit. Figyelő 1905. április. Egy ismeretlen Korvin-kódex margójára címmel. — Sírás és panaszkodás. Figyelő 1905. október 15. Morituri címmel. Vö. AEÖPM VII. 306— 307. 1. 13 L. a 8. sz. jegyzetet. « Mennek a színészek. Nagyváradi Napló 1903. máj. 23. AEÖPM IV. 234. 1. 15 L. a 8. sz. jegyzetben i. m. 198—199. 1.
