Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
egyszerűen büdösen régi magyar. Rettenetesen fajmagyar. Szinte Ond vezértől származik. Ez fontos. Ezt meg kell ám esetenként írni, mert az igazságot csak az próbálhatja ez országban kimondani, aki kiállja a köröm, azaz őspróbát". 8 Góg és Magóg fiának mondva magát, magyarságának a mitikus őskorban vesző eredetével húzza meg önarcképe első vonását, mely a befogadóra a legmaradandóbb benyomást teszi. Ismerhette Ady ezeket a neveket a Bibliából is. De nem az ottani, hanem az Anonymusnál szereplő jelentésben használja őket. 9 Törzsökös magyarsága a versben már egyértelműen érték. Ahhoz azonban, hogy ez a személyiségét meghatározó vonások egyike értékként tudatosulhasson, pozitív viszony jöhessen létre vele, meg kell tölteni sajátos új tartalommal. El kell tehát venni az ősi magyarság öntudatát politikai ellenfeleitől, a koalíció honhazafiaitól, 10 akik a magyarság fogalmát reménytelenül odaláncolták a parlagi elmaradottsághoz, a kultúrellenes és gondolatiszonyos provincializmushoz — a politikai, társadalmi és világnézeti reakció megannyi jelenségéhez. Ahogyan majd évtizedek múlva a József és testvérei regényfolyamával Thomas Mann fordítja az áthumanizált mítoszt a szellemiek terén, a barbárság mítoszával is hadakozó fasizmus ellen 11 , úgy hajtotta Adyt a maga magyarsága afelé, hogy a versében nézzen szembe először az ősi magyar mítoszokkal. Elvegye őket reakciós kisajátítóiktól, különbséget tegyen összetevői között, az elérni kívánt európai magyarság számára termékenyeket pedig önszemlélete integráns részévé emelje, amellyel maradéktalanul azonosulni képes. Kemény küzdelmek árán jutott el Ady ahhoz a ponthoz, ahol lehetősége nyílt az ősi magyarság fogalmának átértelmezésére. Rálátás nyílik a vers születését megelőző küzdelmekre, ha szemügyre vesszük e fogalomkörbe tartozó elemek korábbi előfordulását, valamint azt a világképet, amit sugallnak. Egybevetve ezt a világképet a versével, élesen fognak kiütközni az önarcképnek a megtett utat megelevenítő vonásai. Azé az úté, amelynek során sikerült megteremteni a versben elért magasszintű formaadás világnézeti előfeltételeit. Az egybevetésre és a vers világához vezető út kiindulópontjának érzékeltetésére azok a motívumbeli hasonlóságok kínálkoznak, amelyekkel az Ismeretlen Korvin-kódex margójára c. lírai esszében találkozunk. Legnagyobb szabású publicisztikai remeklése Adynak ez a vallomásos lírával át- meg átitatott tanulmány az Űj versek megjelenése előtti időből. Joggal áll tehát némileg átdolgozva és részei fölcserélésével Ady esszéinek Vallomások és tanulmányok címmel 1911-ben kiadott gyűjteménye élén. A kétrészes írást azonban nem a kötet végleges szövege szerint idézem, hanem — mint már egyszer föntebb is 8 Egy kis ügy és egy nagy ügy. Szabadság (Nagyvárad) 1905. júl. 2. AEÖPM VI. 199. 1. s „A Szkltiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól . . . Szkítiának első királya Mágog volt, Jáfet fia, és az a nemzet Mágog királytól nyerte a magyar nevet . . . ugyanazon Mágog király ivadékaiból eredt "Ügyek, Almos vezér apja, kiknek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai . . .". (Magyar Anonymus. Ford. Pais Dezső. Bp., 1926. Napkelet K. 22—23. 1.) — Ady forrása valószínűleg a debreceni Jogakadémia 1896/97-re szóló évkönyvében közölt Szumer és Akkád c. tanulmány volt Ferenczy Gyula tollából. Vö. Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről. II. köt. Bp., 1074. Akadémiai K. 27. 1. 10 Vö. „ A béka kuruttyol . . ." BN 1905. Jan. 31. AEÖPM VI. 39. 1. 11 ,, . . . az alaposabb szemügyre vétel a mítosznak olyan átfunkcionálását figyelheti meg, amire azt nem tartották alkalmasnak. Ahhoz hasonló folyamatot láthatunk, mint mikor a csatában zsákmányolt ágyút megfordítják, és ráirányítják az ellenségre. Ez a könyv kiütötte a mítoszt a fasizmus kezéből, és humanizálta a nyelv legapróbb zugáig . . .". („József és testvérei" Előadás. 1943. Thomas Mann: Zeit und Werk. Berlin. 1965. Aufbau-Verlag. 451—452. 1.)