Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)

SCHWEITZER PÁL ADY VEZÉRVERSEI (ÁLLOMÁSOK A MŰVÉSZI ÖNSZEMLÉLET ALAKULÁSÁNAK UTJÁN) I. Művészi céljai megvalósításának és a befogadóban kiváltani szándékozott benyomások elérésének nem csekély vagy elhanyagolható részét bízta Ady arra a többletre, amit verseinek csoportja tud fölmutatni egy-egy elszigetelt lírai darabbal szemben. Ha csak tehette, igyekezett biztosítani ezt a többletet már a versek első megjelenésekor, a sajtóközlésben is. Inkább várt néhány napot közreadásukkal, hogy egyszerre több jelenhessen meg belőlük, esetleg gyűjtőcímmel egybefűzve. Versei együttese megkomponálásának ez azonban csak elemi foka volt. Kötetei összeállításának művészetével tudta Ady a lehető legnagyobb hatástöbbletet kihozni az időszabta korlátok között rendelkezésre álló verstermésből. Kezdődött ez a művészi munka a versek végleges címének megállapításával (a versszövegek módosítása — noha a kötetek összeállításának egyik legfontosabb mozzanata — formai okokból nem tartozik vizsgálódásunk körébe), folytatódott az együttes kialakításában döntő szerepű ciklusok összeállításával és elnevezésével, végül lezárta azt a kötet címének és vele többnyire szoros összefüggésben a kötet élére, a ciklusok elé helyezett versnek kiválasztása. Néhány esetben nem választás, hanem ihlet eredményeképp került a kötet élére ez a vers : e hely betöltésének szándéka hívta életre. A kötetkomponálás mozzanatainak föntebb adott sorrendje önkényes és csupán formális-logikai. Volt-e sorrend egyáltalán, s ha igen, hogyan követték benne egymást a mozzanatok, az kötetről-kötetre változhatott, és bizonyára változott is. Némelykor eleve adott volt a kötetcím, mint a Még egyszer, vagy ha csak az érett Adyt tartjuk szem előtt, A Minden-Titkok versei esetében. Ez utóbbi kötet 74 versének csaknem fele, 32 költemény A Minden-Titkok verseiből gyűjtőcímmel, önálló cím helyett pedig csupán sorszámokat viselve jelent meg a Nyugatban 1910 februárjától szeptember közepéig. A költő tulajdonképpen már akkor elkeresztelte a kötetét, amikor a belekerülő versek közül még alig néhányat írt meg. Egy kötete van még az érett Adynak, amely nem valamelyik verse címét kapta : az Űj versek. Ami pedig a kötetcím és a címadó vers viszonyát illeti, ebben két típust alakított ki a költő. Vagy a ciklusokat megelőzve, cím nélkül, illetve címmel helyezte a verset a kötet élére, vagy besorolta valamelyik ciklusba. Önálló cím nélkül vezeti be a címadó vers. Az Illés szekerén és a Szeretném, ha szeretnének kötetet (az utóbbiban az előzéklapon és a tartalomjegyzékben a vers a Prológus megjelölést viseli), a Ki látott engem? kötet élén álló címadó vers fölé viszont Ady odaíratta az azonos címet is. Ciklusai valamelyikébe elhelyezett vers címét kapta a Vér és arany, A menekülő Élet, A magunk szerelme és A halottak élén kötet. A két utóbbinak a ciklusokat megelőző, önálló cím nélküli vezérverse is van, csakúgy mint az Űj verseknek és A Minden-Titkok verseinek.