Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Jemnitz János: Ady és Jaures

rest."

37 Az idézet itt nem folytatódik, maga a francia párhuzam sem. Az elharapott gondolat azonban így is meggondolkoztató, s megintcsak beszédesen bizonyítja, hogy Ady számára a francia szocialista mozgalom mindig Jaurészel volt azonos, hogy minden antiparlamentáris, forradalmi szenvedélye ellenére is elismerte Jaurès sokoldalú érdemeit, s a francia mozgalomban azt is felismerte, hogy Guesde időnkénti ellenzéki fellépése — amely alapjában doktriner volt — zsákutcát jelent. Mint már annyiszor hangsúlyoztuk: kár, hogy Ady Jaurès-képe hiányos, töredékes maradt. Furcsa, de talán nem véletlenszerű, hogy Ady utolsó megnyilatkozása Jaurèsről nem próza, hanem költemény, amit Jaurès meggyilkolásának első évfordulójára írt, s az ő emlékének ajánlott. Ebben a versben, amelynek már címében is a „nagy halottra" emlékezett, Ady igen tömören végül is a következő „végítéletet" állította ki Jauresről : Fáj a szívem s nehéz üzennem És mindeneket meg nem mondhatok, De nagy halott, ölt testvérem bennem Ügy él, mint a Gondolat igaza. 37 Városos Magyarország. Világ 1911. febr. 7. AEÖPM X. köt. 122—123. 1.