Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Jemnitz János: Ady és Jaures
JEMNITZ JÁNOS ADY ÉS JAURÈS Ismeretes, hogy Ady a korabeli osztrák-magyar viszonyokkal, ,,a magyar Ugar"-ral szemben Franciaországban valamiféle példaképet keresett, de éles szemmel ott is világosan látta a feszülő szociális ellentéteket s általában a progresszió és a reakció több szinten vívott állandó harcát. Ezekre szenvedélyesen rezonált, ezért Franciaországról készült tudósításaiban Jaurès neve többször is felbukkant. Az esetek zömében Jaurès Ady hősévé vált — de nem mindig egyértelműen, sőt az is előfordult, hogy Ady inkább pálcát tört Jaurès fölött, néha viszont Ady is tévedett Jaurès megítélésében. Mielőtt részletesen rátérnénk arra, hogyan vélekedett Ady Jauresről, nem árt felidézni, hogy Ady kortársai, a magyar progresszió élvonalában milyennek látták Jaurèst. Ez a kép természetesen szerfölött vázlatos. Balról jobb felé, illetve kronológiai rendben haladva: Szabó Ervin több írásában — amelyek, ne feledjük, 1905 előtt keletkeztek — Jauresről elsősorban mint reformistáról szólt, s éppen ezért Jaurèsben — szinte Bebel szavaival — ,,a munkásság nagy megrontóját" látta. 1 A magyar progresszió másik vonulatában, a szociáldemokratákkal, de a marxizmussal is vitázó, sőt küzdő, küszködő Jászi Oszkár számára a nem marxista Jaurès valóságos példakép lett, aki a polgári demokráciáért, annak tisztaságáért, továbbfejlődéséért küzdött. De ahogyan Szabó Ervin tükrében is kissé megfakult, leegyszerűsödött Jaurès alakja, Jásziéban is alaposan torzzá vált. Ugyanis igaz, hogy Jaurès az egész emberiség érdekében lépett fel, s nagyon tudatosan fordult mind az ifjúsághoz, mind pedig a parasztsághoz, illetve az értelmiséghez, de azt Jászival szemben sohasem gondolta, hogy a nagy társadalmi átalakulásban ne a munkásság legyen a kezdeményező, és a szocialista társadalom kialakításában ne a munkásság legyen — persze nem doktriner módon — a vezető erő. Jászi pedig ilyen színben is feltüntette Jaurèst. 2 Némiképp megkésett, de az álláspontokat jól tükrözi két további Jaurèsportré 1915-ből. Az egyik Kunfitól származik, a másik a liberális szemléletű egyetemi professzortól (alighanem ebből az időből ez az egyedüli ,,akadémikusi" magyar reflexió), Marczali Henriktől. Kunfi Zsigmond Jauresről az akkoriban leghosszabb, legelemzőbb összefoglalót írta, de egy sor problémát ő is nyitva hagyott, elsősorban ami Jaurès reformizmusának alakulását illette, s azt, hogy Jaurès 1903 és 1905 között miért fordult el a reformizmustól, a francia radikálisokkal kötött blokk-politikától. 3 A másik póluson Marczali 1915-ben tulajdonképpen már a Jászi által kitaposott ösvényen haladt tovább, de bizonyos fokig még önkényesebb megállapításokra ragadtatta magát, ő is kiemelte 1 Szabó Ervin: Marx-kérődzők és osztályharc-rikkancsok. L. Szabó Ervin válogatott írásai. Bp., 1958. Kossuth K. 229—243. 1. 2 Jászi Oszkár: Jean Jaurès. Huszadik Század 1914. dec. 11—12. sz. 282—284. 1. 3 Kunfi Zsigmond: Jaurès. Az emberiség és szocializmus nagy halottja. Bp., 1915. Népszava kiadás. 19. 1.