Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

hetik a nagy jövendő társadalmi átalakulásra. Ady Lajos könyvének megjelenésekor, a húszas évek elején nem volt túlságosan időszerű az 1905—1906-os múlt hánytorgatása, a szerző mégis — feltehetőleg hitelesen — megjegyzi, hogy Ady meggyőződéses darabontnak nevezte magát még 1917-ben is. S az volt a véleménye, „hogy 1905—1906-ban vált végzetessé a magyarság sorsa, jövője."

137 A forradalmas Ady a forradalomért lelkesedve és azt igenelve tehát nem adta fel a reformok jogosultságába vetett hitét sem. Tudatában volt annak, amit Marx és Engels is tudott, hogy ti. a reformok is a haladás ügyét szolgálhatják, a reformokért vívott, de forradalmian felfogott küzdelem hozzájárul a döntő, a radikális társadalmi változások előkészítéséhez. Ady Franciaországról szólva is hasonlóképpen vélekedik a reformokról. Bizonyítéka ennek a Budapesti Napló hasábjain 1906. január 18-án megjelent Fallières c. cikke. Január közepén elnökválasztás volt ugyanis Franciaországban. A küzdelem a haladó erők sikerét hozta. A francia szabadkőművesség egyik vezéralakja, Armand Fallières, lett a köztársaság elnöke. Ady — mint a szocialisták és a következetes polgári radikálisok együttműködésének szószólója — lelkesen ünnepli a sikert: „Mert nagy missziót vállalt — írja — az új Franciaország. A forradalom országa akar lenni tovább is. Franciaország meg akarja békésen csinálni az új forradalmat. Példát akar adni minden államnak a szociális átalakulás nagy művével."

138 Azt aligha kell bizonygatni, hogy Ady nem az általa nem egyszer bírált francia burzsoáziától várta a fejlődést, hanem a francia munkásosztálytól, az értelmiségtől, a dolgozó néptől. Ady Magyarországon sem a pártklubokban folyó alkudozásoktól, parlamenti vitáktól remélte az olyannyira megérett reformokat. 1906 elején a legnagyobb elismeréssel ír a radikális, sőt ebben az időszakban nemegyszer forradalmian ható tömegmozgalmakról, az aratósztrájkokról. 1906 március végén jelent meg a Sztrájk az Érmelléken c. írás, amely a sztrájkokból a következőket vonja le: „Íme, mint vonul be a magyar Alföldre Európa. ... A legenda a magyar paraszt rémületes konzervativizmusáról szétfoszlik. És ez nagy biztatás a haladás minden hívének."

139 1906. március 30-án pedig így ír: „Az az igazság, hogy csak bomló társadalom teste mutathat ilyen és sok ilyen csúnya, mérges fölfakadást. . . . Megváltást szomjúhoz ez a föld a Kárpátok alatt. Üj, igazságosabb, ezzel egyben magyarosabb rendet és életet."

140 De ez már szinte az előző hónapban megjelent Űj versek előhangjának prózai megfogalmazása. Adynak, az újságírónak, politikai gondolkodónak és Adynak, a költőnek a mondanivalója végérvényesen szinkronba került egymással. Jászi 1906. március 5-én lelkesülten írhatta Szabó Ervinnek: „Ady Endrében nagy költőnk támadt."

141 137 Ady Lajos: i. m. 108. 1. 138 AEÖPM VII. 99. 1. 139 Uo. 173—174. 1. "° Uo. 178. 1. 141 L. Párttörténeti Intézet Archívuma. Szabó Ervin levelezés. 729. f. 33. ö. e. 189. 1. A levélből kitűnik, hogy barátja, ifj. Leopold Lajos vétette meg „ujjongó lelkesedéssel" Jászival a kötetet, amelyről — említett levelében — azt írja, hogy „engem is úgy megrázott, mint Petőfi óta talán egyetlen magyar költő sem".