Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

hoztatására: „Valójában a szocialista fanatikusok mivel sem különbek, mint a középkori inkvizítorok. Aki nem tapsol mindenben az ő kis játékaiknak, az máglyára való. Aki másképpen mer gondolkozni, mint őszerintük szabad, az nem szabadgondolkodó, s annak nem szabad gondolkozni."

100 Az állami intézményekkel kapcsolatban is hangoztat kritikai észrevételeket. Szót emel „az állami mindenhatóság doktrínája" ellen, megjegyezvén, hogy „a szocialisták legszebb, legszédítőbb teóriáit kegyetlen világossággal semmisíti meg az előretörtető való élet."

101 Lesújtó kritikát gyakorol a szocialista vezetéssel működő bresti községtanács felett, amely szűklátókörű tevékenységével „kompromittálja — a szocializmust".

102 Ady 1904-es franciaországi tapasztalatai korábbi, Debrecenben és Nagyváradon kialakított felfogásának mindkét alappillérét megszilárdították. A szociáldemokrata mozgalomban változatlanul haladó, konstruktív társadalmi erőt, sőt a jövendő zálogát látja, ugyanakkor azonban megőrzi, sőt megerősíti vele kapcsolatos fenntartásait, az egyéniség jogainak, az alkotó individuumnak a féltését, a dogmatizmustól való idegenkedést is. Egyetértünk mindazzal, amit Király István Ady antikapitalizmusáról, ennek okairól ír.

103 Azonban már a pályakezdő Adynál is többről van szó, mint „antikapitalista jellegű érzések, hangulatok"-ról. Az előbbiekből kitűnt, hogy — véleményünk szerint — Ady politikai hitvallását először fogalmazta meg a publicisztikában, és csak azután adott neki messzehangzó kifejezést igazi Ady-versben. Ez a hitvallás a szocialista eszmékhez való kötődést igazolja ugyanakkor, amikor a korabeli szocialista politika egyes vonásainak, módszereinek elvetését is tanúsítja. 1905 elején — Párizsból Budapestre hazatérve —• két politikai esemény volt döntő hatással Adyra: az első orosz forradalom és a magyarországi politikai válság. Ady és az előbbi viszonya sokkal ismertebb, mintsem szólni kellene róla. Ismeretes, hogy a forradalom kitörését lelkesedéssel ünnepelte. A Budapesti Naplóban 1905 februárjában megjelent A moszkvai rekviem c. cikkében Szergej nagyherceg meggyilkolásával kapcsolatban az orosz forradalmat a francia forradalomhoz, ,,a legleszámolóbb földi mozgalom"-hoz hasonlítja, mondván: „Oda kell figyelnie, ott kell lennie az egész világnak. Beteljesedtek az idők."

104 Majd az 1905 márciusában megjelent Mukdeni lángok c. cikkben: „Az oroszokat az orosz forradalom törte össze Mandzsúriában".

105 Az orosz forradalmat váró, helyeslő, és tőle olyan sokat remélő Ady mint újságíró hamarosan belekerül a magyar politikai válság forgatagába. Az 1905 januári választásokkal kitört politikai válságban Ady mint Vészi József lapjának, a liberális Budapesti Naplónak a munkatársa élesen koalícióellenes. A győzelmes koalíció vezéréről, Kossuth Ferencről 1905 januárjában a következőket írja: „Az ultramontán pártvezér egész politikai hitvallása nem egyszerű megtagadása, hanem valóságos arculcsapása a Kossuth Lajos eszméinek."

106 A koalíció bírálata kapcsán ismételten foglalkozik a nacionalizmus problémájával. A nacionalizmus alkonya c. 1905. április 8-án megjelent cikkében szinte már elparentálja a nacionalizmust: „Az elmúlás ellen rúgkapál a naio" Uo. 173. 1. 101 Uo. 220. 1. 102 Uo. 244. 1. 103 Király István: i. m. I. 690—715. 1. 104 AEÖPM VI. 65. 1. 105 Uo. 85. 1. 100 Uo. 21. 1.