Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

van. Ebben a helyzetben — tehát lényegében még mindig a kialakulás időszakában — rendkívül fontos a munkáspárt teljes elméleti és politikai önállóságának biztosítása, a különböző polgári álláspontoktól való szigorú és következetes — a gyakorlatban tehát némelykor merev — elhatárolódás. Gyönge, kialakuló szocialista mozgalom aligha folytathat korszerű „szövetségi politiká"-t. A szükséges és indokolt elhatárolódást azonban a század első éveiben a szociáldemokrata pártvezetőség még valóban a kelleténél sokkalta jobban kiélezte, és gyakorta tett tanúságot a megfelelő taktikai érzék hiányáról. A vörös zászló iobogtatása nemegyszer inkább szólamok, mintsem érvek kíséretében történt. Ezek a negatív vonások annál is inkább súlyosan hatottak, mert a párt politikai vonalvezetése — a marxista frazeológia ellenére — aligha minősíthető igazán forradalminak. De egyáltalában: mit értett Ady nagyváradi évei során forradalmon? Semmi esetre sem holmi elvetélt, üres ribilliót, hanem nagy és radikális társadalmi átalakulást. Olyan átalakulást, amelynek mozgató ereje az elnyomott és kizsákmányolt néptömegek feltörő indulata, egy új társadalmi rend megteremtésének a vágya. „Nem a szeretet fogja megváltani a világot, hanem ez a nagy gyűlölet, mert ez a gyűlölet: világosság" — írja Zola halála kapcsán.

84 A nagy társadalmi átalakulást érintő álláspontját világítja meg 1902 augusztusában írt, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását megjövendelő István király országa s novemberben kelt Forradalom c. cikke is: „Forradalom van ebben az országban. Vértelen, pusztító, szörnyű veszedelem. .. . Valóban érezzük a forradalmat. A leigázott erők, az éhes gyomrok lázonganak. Nem fent a parlamentben. Szerte egész országban."

85 Látva a magyarországi társadalmi erjedést, mint újságíró viszonylag jól ismerve a polgári demokratikus országok, elsősorban Franciaország társadalmi állapotát, számon tartva a szocialista mozgalom követeléseit, Adyban — habár vázlatosan — zseniális program fogalmazódik meg, történelmi jelentőségű forradalomelméleti felfedezés közelébe jut. Magyarországon nem egyszerűen egy forradalomra van szükség, hanem a szocialista forradalomig elvezető forradalmi folyamatra, amelynek különböző fázisai vannak. Ezt a gondolatot tartalmazza 1903. február 1-én megjelent Nostra res agitur c. írása: „Minekünk nem lehet a francia példát egyszerűen utána csinálni. Mi elmaradtunk messze. Csak az ideák szárnyaltak el hozzánk. A körülmények, a dolgok még nem. Nálunk még nem volt meg az a forradalom sem, melyet a francia már felejteni kezd. Nálunk a harmadik rend győzelmet sem aratott, s máris lejárta magát, de emellett a feudalizmus majdnem olyan, mint Dózsa György idejében, amihez aztán szinte őrült hallucinációképpen hangzik a modern proletárok új Marseillaise-e. Ilyen káosz még nem volt azóta, hogy az első vízcsepp leverődött az ősanyagra. Mi lesz ebből? Sok dolgot elölről fog kelleni kezdeni. De legeslegelsősorban jöjjön már az a radikalizmus. Nekünk elől kell kezdeni a dolgot az első rendnél, aztán a másodiknál s a harmadiknál végre. A rangokkal, kiváltságokkal, ősdurvaságokkal, arisztokráciával és klérussal s a kiszipolyozó tőkével egyszerre kell végezni." S a cikk végéről most sem hiányzik a figyelmeztetés, amely a magyar valóság figyelembevételére irányul: „Ha élni akarunk, kezdjünk már az élethez. Oldjuk meg magyarul a problémáinkat. Mert ugye nem kedves kilátás, hogy esetleg a porosz Bebelek vagy a szláv Bakunyinok utódai fogják ezt elíK AEÖPM in. 148—149. 1. 85 Uo. 175. 1.