Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

E. Csorba Csilla: Ady száz arca (Fényképikonográfia)

és egy felvételt az érmindszenti szülőházról. A Székely Aladár által egyenként szignált képek „világos chamois színű" kartonra felragasztva, összefűzetlenül egy 320 X 460 mm-es tékába (mappába) bekötve, kis példányszámban 1926-ban kerültek — feltehetően csak az Ady-tisztelők és Székely Aladár baráti, ismeretségi körében — terjesztésre. (Hogy az album — szemben több eddig forgalomba került, az összeállítást a húszas évek elejére datáló adattal — 1926-ban készült, több dokumentum is tanúsítja. L. Móricz Zsigmond Ady Lajoshoz 1926. jan. 4-én, Ady Lajosnéhoz 1926. jan. 13. és 19-én írt leveleit, továbbá egy az albumot bejelentő és reklámozó aprónyomtatványt. A levelek 1. Kritika 1977. aug., 6. 1„ ill. Móricz Zsigmond levelei. Bp„ 1963. Akadémiai K. I. 211—212. 1., az említett aprónyomtatványt a PIM Könyvtára őrzi.) Több tényező is a mellett szól azonban, hogy ez az album végső formáját nem nyerte el, és nem került szélesebb körű forgalmazásra. Ezt bizonyítja, hogy 1957-ben Székely Aladár örökösének, dr. Fischer Györgynek a pincéjéből összeállítatlanul, képek nélkül, erősen rongált állapotban az albumnak több száz fedőlapja és Móricz kartonra nyomott előszava került elő. (Vö. Népszabadság 1957. nov. 17. 272. sz. 9. 1.) Ismerünk ugyanakkor egy magángyűjtő tulajdonában levő olyan, Móricznak ugyanazon bevezetőjével kezdődő albumot, amely tizenegy felvételt foglal magába. Feltételezésünk szerint Székely reprezentatív kiadványnak a hat, ikonográfiánkban 26., 39., 47., 56., 67., és 88-as számmal jelölt fotót s a szülőházról készült felvételt szánta, de ezzel egyidőben forgalomba hozott egy bővebb anyagú albumot is. Ez a szülőház képét kivéve az előbb említett fotókat, továbbá az ikonográfiánk szerinti 20., 41., 62., 83/B. és a 85. sz. képet tartalmazza. A fentiek alapján az albumok a szó eredeti értelmében kiadványnak ugyan nem tekinthetők, ikonográfiánkban azoknál a fotóknál, melyeknél korábbi megjelenésről nem tudunk, az első megjelenés lelőhelyeként mégis rájuk hivatkozunk. Hogy Székely emberileg-művészileg egyaránt mennyire kötődött Adyhoz, azt pár apró, de nem elhanyagolható mozzanattal érzékeltethetjük leginkább. Közvetlenül a költő halála után „szobrot Ady Endrének" jelszóval Ady hívei felhívására gyűjtés indult. Az önkéntes adakozók sorában az elsők között (már 1919. febr. 2-án) kimagaslóan magas összeggel, 500 koronával, Székely Aladár neve szerepel. (L. Világ 1919. febr. 2. 29. sz. 5. 1.) Ehhez hasonlóan beszédes az, hogy 1919. jún. 30-án Székely levelet ír Steinfeld Nándornak a szoboralap javára készítendő levelezőlap, illetve annak művészi igényű előállítása érdekében. (L. OSzK Kézirattára. Fond 74/115.) Valószínűleg a már említett Ady-albumok is ennek az akciónak a keretében és ennek sikere érdekében születtek. Hogy Ady barátsága milyen mély nyomot hagyott a fotóművészben, azt Székely egy későbbi művészi kísérlete is érzékelteti: pár évvel a költő halála után egy tőle távolabb eső területen — a plakettművészetben — is próbát tesz Ady arcvonásainak rögzítésére, s 1922. október 2-án már e plakettről készült fotón üdvözlik Ady barátai Ady Lőrincnét. (L. MTA K 18/6.) Nincs tudomásunk arról, hogy Székely Aladáron kívül Ady más fotóssal is szoros kapcsolatot alakított volna ki. Egyedül talán Huszthy Zoltán nagykárolyi fényképészt hívta szívesen otthonába az Ady család. (Ady Lőrincről, Kaizler Annáról, az érmindszenti házról stb. maradt fenn Huszthytól való kép.) Az amatőr fotósok — Ady barátai, látogatói — személye csaknem teljesen ismeretlen. Bizonyosnak látszik, hogy Csinszka maga is csinált fényképfelvételeket.