Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál
gyar, nem sallangosan, hanem belülről. Magyar pénz, mely besegít az örökkévalóság vámján — veretve is remeke a magyar verdének. . .". 22i Ennek az éremportrénak egy évtized múltán Csikesz Sándor rektor megrendelésére emléktábla-változatát is elkészítette a művész a debreceni református kollégium számára. 222 És ez a nagyobb példány is csupán azért nélkülözi a szellemi izgalomkeléts képességét, mert nem szellemi izgalomban, hanem az irodalomtörténeti pantheon méltóságteli nyugalmában fogant. Természetesen nem közvetít információt a halotti maszk rejtélyével kapcsolatban, és nem kérdőjelezi meg azt az állításunkat, hogy a költő testének látványa nem kulcsa egy jó mű születésének. Vedres Márk (1870—1961) az a szobrász, akinek Ady-maszkját ismerjük, ő is tudomást szerzett a hildebrandi eszmékről, és ő is klasszicizáló művésszé lett. De pályáját nem az antikvitással, hanem az olasz reneszánsszal való megismerkedés határozta meg. Életét nagyrészt külföldön töltötte. A müncheni és párizsi tanulóévek után Firenzében telepedett le, és csak az első világháború idején költözött haza, hogy a Tanácsköztársaság bukása utáni mellőzöttség (mivel a főiskolán tanszékvezetést vállalt) ismét hosszú időre Firenzébe kényszerítse. Ismereteink szerint Vedres Márk soha nem készített Ady-szobrot. Ez látszólag hihetetlenné teszi, hogy éppen ő vette volna a halott költő arcáról azt a negatívot, amelynek öntvényei egyre szaporodnak, és amely 1919 óta folyamatosan élő és ható tárgyi alapja az Ady-kultusznak. Még akkor is őrizték ezeket a gipszöntvényeket, amikor a hivatalos ideológia politikai kérdést csinált Ady „egészséges" forradalmiságából. A Csorba Géza leggyengébb művét ünneplő kritika hívja föl a figyelmünket arra, milyen fontos kincsünk Ady igazsága szempontjából a maszk: „Sznob körökben pedig egyenest divattá vált a jellegzetes, szép, nagy szemeit becsukó Ady halotti maszkjának mutogatása. Mindez úgynevezett »dekadens« hírét táplálta, a költő ellenforradalmi ellenségeinek s általában a honi reakciónak nagy örömére". 223 „Hol áll majd vajon Ady fáradt szobra?" — kérdezzük erre ismét feleletül Krúdyval, nem a dekadens, hanem az emberi, egyszerre erős és gyenge, forradalmi lendületű és megfáradt költő szobrát elképzelve. Olyan szoborra gondolva, amely a maszk dokumentatív hitelességét az Ady-mű és az Ady-élet tartalmával képes tetézni. Vedres Márk nem készíthette el Ady méltó szobrát, mert nem volt portrészobrász. Mégis elkészítette maszkját, mert Hatvány Lajos erre kérte Őt. Ezt a tényt nemcsak Hatvány özvegyének közlése támogatja, hanem a sok szemtanú is. Kettejük kapcsolatát pedig az a tény, hogy Hatvanyné Winsloe Christa 1918. évi kiállításának jövedelméből Vedres Márk egy szobrát vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum számára. 224 Ügy írják a szemtanúk, hogy Vedres saját kezűleg vette a negatívot. Beck Ö. Fülöp esetében azt a véleményünket hangoztattuk, hogy klasszicista szobrászról ez nem képzelhető el. De Vedres Márk kivétel. Ö ugyanis az ungvári agyagipari iskolában ismerkedett meg az anyagformálás alapelemeivel, és később is kerámiagyárban dolgozott 225 Ahogy 221 Ignotus: Ady-érem. Nyugat 1928. jún. 1. 11. sz. 769. 1. 222 L. Beck, 386—387. 1. 223 L. a 169. jegyzetben i. m. 583—584. 1. 22 ' L. MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Szentiványi Gyula gyűjtötte kéziratos lexikonanyag. 225 L. Lengyel Isván: Magyarország „nagy öregei". Vedres Márk. Népszabadság 1957. jún. 2. 129. sz. 11. 1. és Heitler László: Vedres. Bp., 1973. Corvina K.
