Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál

Beck Ö. Fülöp részvétele az Ady-síremlékpályázaton ismert tény. Mezei Ottó idézett cikke

214 felsorolja a hozzá készült vázlatokat, rajzokat, összesen 9 db különféle kisplasztikái tervet ismerünk (agyagban és terrakottában, köztulajdonban és a művész hagyatékában), amelyek mindegyike a dalnokot jeleníti meg különféle attribútumokkal. A rajz- és akvarellvázlatok között van néhány portrészerű, azonban ezekről is nyilvánvaló: éppen lendületességük, a síremlékterv alapkoncepciója folytán nem rögzítik a halottas ágynál tett látogatás élményét. Tekintettel azonban arra, hogy az emlékezéseknek az 1919-re vonatkozó részében bizonyos elfogultságot éreztünk Hatvanyval szemben, ki kell térnünk a síremlékpályázat egy kevéssé ismert, sem Beck, sem monográfusai által nem említett, a művészt a sértett pozíciójába szorító mozzanatára. Már 1919-ben történt valami hiba. Beck Ö. Fülöp ugyanis nem vette észre a Szobrot Ady Endrének mozgalom jelentőségét. Üres szócséplésnek tekintette a bizottsági ülést, hiszen nem vezetett szobormegrendeléshez: „Néhány hét múlva [a temetés után] az írók és művészek szövetségének deputációja elment Károlyihoz, arra kérni őt, rendelje el már most egy Ady-szobornak készítését és felállítását. Voltak tán tizenöten, köztük én is. Károlyi a vár egyik fogadótermében ülve, szép beszédet intézett hozzánk. Mit mondott, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy nem tett rossz hatást rám, csakhogy éppen azt nem lehetett tisztán kivenni belőle, tulajdonképpen mit is akar mondani a szónok. Utána Hock János is beszélt hozzánk ... Az ügy érdekében pedig nem történt semmi".

215 Azt, hogy Beck Ö. Fülöp spontán elhatározásból foglalkozott Ady plasztikai megjelenítésének problémájával, látszólag igazolja, hogy már az 1925-ös Akt-kiállításon szerepelt az 1927-ben kiírt síremlékpályázat egyik terve.

216 Véleményünk szerint ez a terv a Nyugat síremlékakciójának eredménye, amely csak azért nem kerülhetett kivitelre, mert anyagi fedezetét nem sikerült előteremteni, és így az emlékmű ügye a fővárosi szociáldemokraták kezébe került. Ez a Beck Ö. Fülöpöt ért, a művészettörténeti irodalomban eddig nem tárgyalt nagy sérelem a Népszavának egy fővárosi költségvetési tárgyalásról (az 1927. VI. 2-i képzőművészeti bizottmányi ülés) közölt beszámolójából derült ki: „Az Ady-síremlék költségeit beállították a főváros költségvetésébe, és annak idején a bizottság kimondotta, hogy a síremlék művészi megoldására nyilvános tervpályázatot írnak ki. Rövid ideje az Ady-síremlék fölállítására alakult bizottság közölte a fővárossal, hogy a síremlék céljaira 12.500 pengőt gyűjtött, a síremlék tervét Beck ö. Fülöp szobrászművésszel elkészíttette. Értesülve arról, hogy a főváros kíván foglalkozni a síremlék fölállításával, a bizottság kérte, hogy a főváros a kivitellel bízza meg Beck szobrászművészt, viszont az összegyűjtött összeget fölajánlja a fővárosnak. Az ügyosztály Beck szobrászművész érdemeinek hangsúlyozásával azt javasolta, hogy amikor ilyen rendívüli föladat megoldásáról van szó, a bizottság ragaszkodjék korábbi elhatározásához, és a megoldást nyilvános tervpályázat útján keresse. A javaslat kapcsán hosszabb vita támadt, amelyben Bánóczi László elvtárs, Ugrón Gábor, Petrovics Elek annak a módját keresték, hogy ez az elhatározás ne érintse Beck szobrászművészi reputációját. Bánóczi elvtárs javaslatára a bizottság úgy határozott, hogy a pályázatot még a nyári szünet előtt írja ki a főváros, egyben Beck Fülöpöt értesítse arról, hogy a főváros súlyt helyez arra, hogy a művész 214 L. a 196. jegyzetben i. m. 13—14. 1. 213 L. Beek, 319. 1. 216 Említi Mezei Ottó idézett cikke. (L. 196. jegyzet.) 4oe