Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál

kétféle jogcímet is formálhatott rá. Zsebre vágtam tehát ezt a semmibe vevést, és hazamentem".

206 Vagyis Beck ö. Fülöp azt állítja, hogy munkája jogtalanul Hatvány Lajoshoz került. Pedig a művész szobrot akart faragni annak alapján: „én egy készítendő Ady szoborhoz akartam segédmintát teremteni. Ezért nemcsak a füleket, de a nyakat, sőt a hatalmas, fejlett kulcscsontokat is leformáztattam".

207 Beck ö. Fülöp elmondja, hogy Móricz Zsigmond hívására elkísérte őt koporsót választani. A temetkezési intézetben összetalálkoztak Hatvanyval, akinek autóján kimentek a temetőbe is sírhelyet választani. „Útközben kötekedni kezdett velem Hatvány olyanformán, hogy jó nekem a helyválasztásnál jelen lennem, mindjárt el is kezdhetem az emlékmű tervezését, vagy talán már csinálom is? Engem ez a gúnyolódás kellemetlenül érintett, mert hiszen hívásra és mellékgondolat nélkül, inkább véletlenül vettem részt benne. Ma, messziről visszatekintve, jól látom, ügyesebb lett volna, ha bosszankodás helyett inkább belemegyek az általa kezdett hangnembe, és ráhagyom, hogy bizony már foglalkozom vele, sőt tréfásan mindjárt előleget is kérek rá. De hát semmi ilyet nem mondtam, inkább megbántva hallgattam, és emiatt évekig a síremlék ügyével nem törődtem, és talán még akkor is élt bennem e gátlásból valamicske, amikor a szobrászokat pályázatra szólították. Akkor, bár munkám a néhány, szűkebb pályázatra kiszemeltek közé tartozott, szerencsésen el is buktam."

208 Hangsúlyokra, szavak közötti mondanivalóra negyed század távolából nehéz visszaemlékezni. S miért ne hitte volna Hatvány, hogy Beck jó síremléket készítene? Felmerül bennünk a gondolat, hogy későbbi események, a síremlékpályázaton elszenvedett sérelem s a Beck említette levélváltás Hatvanyval a maszkról, amelyet az addigra az özvegynek ajándékozott,

209 motiválták Beck Ö. Fülöp emlékeit. Mivel a maszkot maga a szobrász sem tudta megkapni, további munkálkodásában annak az élménynek a nyomát keressük, hogy látta Ady Endrét a halottas ágyon. A rendelkezésre álló anyag három típusú: 1. mélyrelief, en face portré, 2. síremlékterv, 3. profil-érem. A mélyrelief az egyik legizgalmasabb darab. A szakirodalom eddig nem tisztázta, hogy mikor, milyen célra készült. Az 1947. évi emlékkiállítás katalógusa 1920—25-re teszi keletkezését.

210 Heitler László kismonográfiájában már 1925 körűire datálja.

211 Mi megkockáztatjuk azt a feltételezést, hogy talán ennél is későbbi. A síremléktervhez kapcsolhatjuk, ha úgy képzeljük, hogy az elvont szoboralak posztamensén ez a dombormű képviselte volna a portrét. Mivel azonban a mű kifejezetten magas helyre komponált, csak kissé alulról nézve értelmes, ez a feltételezés és vele a húszas évekre datálás valószínűleg nem állja meg a helyét. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy véljük, hogy bár ez az a mű, amely a maszkot fogalmazza át, és amely ezzel egy 1919-ben fogant gon20fi Uo. 317—318. 1. 207 Uo. 318. 1. 2M Uo. 319. 1. 209 Uo. 318. 1. 210 A katalógust Pogány ö. Gábor állította össze. Szépművészeti Múzeum. — A relief gipsz, 480X340 mm, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában. Ennek alapján készült bronzöntvények: Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tára. Ltsz. 62.1245.1. és Magyar Nemzeti Galéria. Ltsz. 56—99—N. (Az utóbbira 1. Beck ö. Fülöp Emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria. 1970. Katalógus, 43. sz. — Téves szövege szerint elhelyezve: „Debrecen, Kollégium".) 211 Heitler László: Beck ö. Fülöp. Bp., 1969. Corvina K. Képek jegyzéke. 50. sz.