Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál
művész nem lett volna jelen a halottas ágynál. Nem fénykép, nem precíz rajz, nem makett, nem halotti lárva: szuverén alkotás. S hogy mégis a halottat ábrázolja: azt az arcot lezáró sík jelzi, mely „maszkot" formál a szoborból, szinte jelezve, hogy nem állíthatja elénk Ady testét, „csak" képmását. Mivel a szobrász, aki csaknem fél századdal túlélte a költőt, nem készített Adyról újabb portrészobrot, megállapíthatjuk: Ferenczy Béni véleményét a befejezett Adyműről ez a portré közvetíti. Ady halála után Ferenczy Béni három ízben is készített Ady-érmet. De ezek is szuverenitásukkal tűnnek ki az Ady-ikonográfia átlagából. Az 1919-es profilnézetű fej 105 emblémaszerű, a nyak alatti vágás hangsúlyozza, hogy nem riportkép. Az Ady halálának 10. évfordulójára készült érem az 1918-as, az alvó Adyt ábrázoló rajzok 106 éremfeldolgozása. Tehát sem ez, amelyet Nagybeteg Ady 101 címen ismerünk, sem pedig későbbi változata, a Halott Ady m érem nem a halottas ágy élményéből született, pedig az utóbbi esetekben indokolható lett volna ilyen motívum feldolgozása. Van-e tehát ennél meggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy a műalkotás nem egyetlen látvány lehető pontos másolata (a fordítottját a pontosan rajzolók műveivel látjuk bebizonyosodni), hanem olyan teremtő aktus, amelynek során egy csakis formai úton realizálható szellemi közlés valósul meg ! 105 A magyar Pimodán, bronz, öntött, 0 95 mm. a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában, ltsz. 56.102 b—P. Genthon István katalógusában (1. Ferenczy, 256. 1.) 44. sz. Akkor a Magyar Nemzeti Galéria és Wilde Ferenc tulajdona. Atmérőadat a katalógusban: 99 mm. 100 L. [Gách Maranne] (-gách): Egy óra Ady képmásaival és kezeírásával. Béke és Szabadság 1952. nov. 21. 47. sz. 15. 1. és [Ferenczy Béniné] : Ferenczy Bénivel. Népszabadság 1969. jan. 26. 21. sz. 8—9. 1. — Két rajz a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona (egy lapon: Az alvó Ady. Ceruza, papír, 1918. 307X210 mm, ltsz. 1919—610., a régi nyilvántartásban címe: Ady Endre a halálos ágyán), a harmadik az Ady-hagyatékból a Petőfi Irodalmi Múzeumba került. Az utóbbit, melynek leltári száma a Művészeti Tárban 61.1129.1. (ceruza, papír, 117 X 138 mm), itt közöljük először. Az előbbiek egyikét Révész Béla: Ady Endre tragédiája c. könyve (Bp., é. n. Athenaeum) a 192. 1. után téves aláírással (A halott Ady. Ferenczy Béni rajza a Liget-szanatóriumban) közli. 407 Bronz, öntött, 0 106 mm, 1929. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában, ltsz. 56.1461—P. Genthon István katalógusában (1. Ferenczy, 257. 1.) 119. sz. Akkor a Magyar Nemzeti Galéria, Gerő László, Pethe László és Wilde Ferenc tulajdona. Atmérőadat a katalógusban: 125 mm. (így 1. még Szabó Katalin: Ferenczy Béni. Bp., 1976. Corvina K. 5. sz. kép.) Wilde Ferenc hagyatékából azóta az érem a Magyar Nemzeti Galériába került. Ltsz.: 70.30—P. Ennek a példánynak (bronz, öntött) átmérője 104 mm. Hátoldala a fenti (harangot ábrázoló) példányétól eltérő (4 verssor olvasható rajta). Az egykori tulajdonos, a művész közeli barátja sajátkezű leltárában szintén 1929-es dátummal szerepel, így, mivel az előoldal is jelentősen különbözik a fentiétől (évszámok elhagyása, a fej vízszintesre „fektetése" az érem alsó pereménél a helyes beállítást jelző vízszintes vonal szerepeltetésével), ezt az érmet egyszerre tekinthetjük a Halott Ady c. mű (1. a 108. sz. jegyzetet) első megfogalmazásának és a Nagybeteg Ady c. érem variánsának. A Magyar Nemzeti Galéria érmeire vonatkozó értékes adatokat Lukácsné Kovásznay Viktóriának köszönöm. 108 Bronz, öntött, 0 120 mm, 1929. Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tára. Ltsz. 62.1176.1. és a művész hagyatékából Ferenczy Múzeum, Szentendre. Ltsz. 74.119—F. Genthon István katalógusában (1. Ferenczy, 259. 1.) 173. sz. Akkor a művész tulajdonában. Az érem keletkezési idejét Genthon katalógusa 1937-ben jelölte meg. A hátoldal az előző jegyzetben leírt mű 106 mm-es példányának variánsa, melynek harangján ugyancsak 1929-es dátum áll. Mivel az előlap lényegében a Wilde-hagyatékból származó darab továbbfejlesztése (évszámok, a száj vonalának megerősítése, a váll megmintázása és a vízszintes helyett kissé ferde, az arcot is metsző lénia), feltételezzük, hogy a hátlapon álló 1929-es évszám jelöli az érem keletkezési idejét, tehát Genthon adata vagy téves, vagy az éremnek csak egyik példányára vonatkozik.
