Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál

mintha gyérebb lenne és homloka mintha magasabb",

79 de mindez az eltelt idő következménye és a halotti maszk-vétel nyoma, a halott haja a zsiradéktól nyilván összetapadt, és szabaddá tette homlokát. Móricz délelőtti írása a hiteles: „Hátravetett feje a barna, rideg kőpárnát megnyomja, s haja mint viharban, csapzik homlokára".

80 Kosztolányi is így látta: „Ady feje a koporsó párnáján megszépült. . . Súlyosan és komolyan hever ez a fej a dús és gyönyörű sörénytől övezetten,' melyben nincs még ősz hajszál, a sárgás feketeségében is élőén, dacosan, forradalmian, egy el nem békülő magyar rebellis nyakasságával. Szinte még mindig villamosság szikrázik a hajból, mely a halál után is él".

81 „A nyaka az áll alatt, a nyaka, mély árnyék kiül, a nyak nyelő ... A homloka kemény, mint a sárga márvány, orra éles és fénylő, arca kékesen árnyalt, tegnap-borotvált. Fülei hátra repülnek, kékülő, szálló, halló, de nem hallgató fülek" — hangzik Móricz prózaverse, a halottas ágynál papírra vetett lírai riport a holttetemről. Majd profilból szemlélve: „Biztos egyenesség, a kifeszített nyak, a leplekből kinő a nyak, a fej, kiemeli a hatalmas nyak a fejet, s a végtelenség lebeg körülötte".

82 A szemlélőket megragadta a halhatatlan költő testi elmúlása. „Ezen a sáros, téli reggelen ... ott fekszik kihűlt, megfagyott szívvel, a harmincas szám alatt. . . Arca márványfehér. A költő büszke és nagyszerű póza mosolyog ezen az arcon fölényesen, valami földöntúli szépséggel, valami rejtelmes átszellemülés megdermedt ragyogásával. . ,"

83 „Üj test, új ember, soha nem láttam, ő, biztos, de ez egy más, egy új s szép ... A halál kiváltotta belőle a költő szilaj dacát. . . Elszánt búsmagyar, soha egész életében ilyen vizionárius, ilyen sasképet nem mutatott." — írja Móricz Zsigmond.

84 Az Ady-ikonográfia egyik kulcsproblémáját Kosztolányi Dezső írása veti föl: Ady „Babonás költő, ki nemcsak a költészetével, de az érzéki és testi mivoltával, az egyéniségével is hódít, azzal, hogy ő volt ő. Ritka találkozás, egy volt a teste a verseivel. Ha valaki sose látja őt, és csak a költeményei után képzeli el, akkor is szükségképpen csak ilyen lehetett, a fantáziában is, dióbarna szemű, hatalmas fürtű, barnás arcbőrű, egész mivoltán a szenvedély és szenvedés titkával".

85 Ezért fontos, hogy milyennek láthatták hűlő testét azok, akik őt ábrázolni tudták. Míg Hatvány Lajos megborzadt a látványtól, az „oda begyűlt... festők, szobrászok" a tetemre nézve azt mondták neki: „Milyen szép!"

80 Ady barátja, Bíró Lajos féltette a költőt az ikonográfiái utóélettől: „Szabad-e, lehet-e, tűrhető-e, hogy az ő alakját is meghamisítsák, és csináljanak belőle merev figurát az irodalomtörténeti panoptikumban?" Hiszen egy hónap sem telt még el, s alakjára máris mindenki másképp emlékezik.

87 7!l L. 7/17. M L. 7/11. 267. 1. 81 L. az 52. sz. jegyzetben i. m. 1. 1. — Hatvány Lajosné kérdésünkre elmondta, hogy férje sokáig őrizte a halott Ady egy hajfürtjét, amelyben ősz szálak is voltak. A levágott hajat az ápolónő adta Hatványnak, de az évtizedek múltán tönkrement, s így ma már nincs meg Hatvány hagyatékában. 82 L. 7/11. 267—268. 1. 83 L. 7/13. 84 L. 7/11. 267. 1. 85 L. az 52. sz. jegyzetben i. m. 3. 1. 80 L. 7/8. 34. 1. 87 Bíró Lajos: A fiatal Ady Endre. Nyugat 1919. febr. 16. — márc. 1. 349. 1.