Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Tasi József: Ady és Rippl-Rónai

Rippl-Rónai megőrizte az Ady halálával és temetésével kapcsolatos fontosabb újságcikkeket,

100 s maga is elbúcsúzott nagy barátjától a Nyugat Adyemlékszámában. Az 1919. febr. 16. — márc. 1-i kettős számban megjelent írás címe: Levél a mennyországba — Ady Endrének. Szövege a következő: ,,Édes Bandikám! Ügy szeretnék én is írni tudni, mert érzem, hogy akkor én írnám a legszebbet, hogy az én kedves, legjobb barátom, Bandi, megtudja odafenn, hogy még jobban szeretem, mint ahogyan mutattam idelenn. Soha imponálóbb, mélyebb, mokányabb szívű és lelkű embert Nálad nem ismertem. Amit mondott a nagy vastagnyelvű szád, azt bizonyította álmos, nagy, fekete szemed még inkább. Tisztelettel kellett Rád tekintenem. Tisztelettel kellett minden szavamat Hozzád intéznem. Éreztem mindig, hogy ritkán szabad tréfálnom úgy, ahogy másokkal szoktam tenni. Egymáshoz való tiszteletünknél csak lelki vonzódásunk, szeretetünk lehetett nagyobb méretű — végtelenebb. Veled vagyok, édes Bandikám, él bennem minden szavad, verseid pedig egész valómat betöltik. Ki hitte volna, hogy Te, nagy férfi, erős ember, halhatatlan, ily gyorsan parírozni fogsz a sovány halálnak. Szervusz, drága Bandim! Nézz le olykor, és láss meg bennünket. Jóskád (Rippl-Rónai)"

101 A kettejük barátságáról ejtett megható szavak után nemsokára újabb írásban emlékezik Rippl-Rónai Adyra. A proletárdiktatúra alatt — 1919. június 17-én — „Móricz Zsigmond elvtárs"-nak címzett levelezőlapján olvassuk: „Ady Bandiról írtam a Vörösmarty Akadémia kérdéseire. Jó volna, ha látnád, mielőtt beadnám".

102 Ez az írása sajnos elveszett, bár egyes részeit bizonyára „beolvasztotta" a négy évvel későbbi Ady Endre szemeibe. Az utóbbi írás az Adysíremlék javára 1923. november 18-án rendezett matinéra készült, s a szerző olvasta fel. A felolvasott és a Nyugat 1923. december 1-i számában megjelent szöveg némileg eltér egymástól, a folyóirat szerkesztői elhagyták az első négy bekezdést, és a befejezésen is változtattak. Az eredeti szöveg később megjelent az Ady-Almanachban és egy alkalmi kiadványban.

103 Ezek a források azonban gyakorlatilag hozzáférhetetlenek, ezért a kézirat alapján közöljük a teljes szöveget : „Sokat utaztam világéletemben, sokat láttam, de olyan szép utazásokat, mint akkor, amikor Ady Endre szemében utaztam, — soha! 100 Ezek: Barta Lajos: Ady Endre. Világ 1919. jan. 28. 24. sz. 1. 1.: Nagy Andor: Ady Endre meghalt. Uo. 5. 1.; Ady Endre temetése. Uo. 1919. jan. 29. 25. sz. 6. 1,; Ady Endre temetése. Népszava 1919. jan. 30. 26. sz. 5. 1.; Ady Endre temetése. A Nap 1919. jan. 30. 26. sz. 3. 1.; Ady Endre. Móricz Zsigmond gyászbeszéde a Nemzeti Múzeumban. Pesti Hírlap 1919. jan. 30. 25. sz. 2, 1. 101 Nyugat i. h. 273. 1.; Kávássy Sándor: Rippl-Rónai József írásaiból. Dunavecse, 1967. Járási Művelődési Ház K. 62. 1. 102 Farkas Zoltán: i. m. 155. 1. NB. A Vörösmarty Akadémia egyik felújítási kísérleténél Rippl-Rónait megválasztották a Vörösmarty Társaság [!] díszelnökének. L. Rippl-Rónai József levelét a Vörösmarty Társasághoz. Őrszem 1920. nov. 21. 39. sz. 3. 1. 103 Ady-Almanach Bp., 1924. Amicus. 11—14. 1.; Kávássy Sándor: i. m. 64—66. 1.