Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tasi József: Ady és Rippl-Rónai
A következő évben Rippl-Rónai meglátogatja Adyékat Csúcsán, a Bonczakastélyban. Az alkalom: újabb nagyváradi kiállítás. Az úgynevezett Mesterek kiállítása 1916. február 13-án nyílt meg Nagyváradon. Rippl-Rónai társai Kosztolányi-Kann Gyula és Kallós Ede. 71 Ady Endre ebben az időben katonai felmentésének huzavonáival volt elfoglalva, és meg is fázott. Ezért nem tudott Váradra menni a megnyitásra. Csinszka Fehér Dezsőné, a Nagyváradi Napló szerkesztőjének felesége útján meghívta Rippl-Rónait Csúcsára: „Rippl egy aranyos levelet írt nekünk — nekem a héten. Nagyon hívott bennünket Váradra. Janka drága, ha mégsem mehetnénk — ismerve és megértve az okokat, legyetek drágák és jöjjetek ki hozzánk velük." 72 Azért velük, mert Anella is elkísérte Váradra Rippl-Rónait. Vasárnap volt a kiállítás megnyitója. „Kedden este megjött Rippl — olvassuk Csinszka Ady Lajosnak írt, február 19-i levelében —, szerdán is itt volt Anellával. Drága ember. Nyáron pár hétre vette tervbe Csúcsát. Mászkálunk majd Kalotaszegen, esetleg Erdélyben — s talán együtt eljutunk Szovátára. Dezsőéknél és Váradon, azt hisszük, sötét a harag Ripplért, ki este vizsgázni ment Váradra s másnap délután Pestre egyenesen." 73 Csinszka utolsó szavaiban némi asszonyos — háziasszonyos — túlzást is találunk: büszke volt, hogy váradi tartózkodását megszakítva eljött hozzájuk a nagy festő. Hasonlóan dicsekedve panaszkodik Fehér Dezsőnének Török Károlyné, Csinszka nagyanyja. Leveléből a vendéglátás konyhai oldaláról is értesülünk : „Kedves Jankám! Nagyon vártuk Rippl-Rónaiékkal, ágyakkal mindennel és teljes örömmel. De maguk nem örültek annak, hogy jönnek. Nem is jöttek el. Sajnáltuk, fájt a csalódás. A miénkek nem mehettek. Bandi mindig beteg. Kedves napot töltöttünk Ripplékkel, kedves ember, nagyon megnyerő; a lányka kis Erzsébet-növendék . . . Minden jól ment, csak a konyha miatt nehéz egy olyan községben, ahol hús sem volt és kását egyáltalán nem találni, sem citrom és semminemű cukor." így a Mancsi disznó egyik sonkáját vették elő, és „a szép fehér orpingtonok is kitettek magukért". 7 ' 1 A látogatás további részleteiről Bölöni könyvéből értesülünk: „Józsi bátyánk Pesten apróra beszámolt csúcsai élményeiről. Nagyon megkedvelte a Nagymamát, aki éppen beillett nevezetes portréjának, pipázgató öreg »Piacsek bácsi«-jának társaságába. Legmaradandóbb emléke mégis két süldő leány lábszár volt, amiket félálomban látott, amint a mezítlábas apró Vojnica szobalány mellig emelt pendelyben hozta be reggel szobájába a tűzgyújtót". 75 A kép szinte idilli. Csupán a nagymama levelében van egy visszás mondat: „Bandi mindig beteg". Ady is hasonlóan informálja öccsét március 3-án: „Kedves jó Lajoskám, ágyban írok, s kell, hogy szigorú leveled után te tudd a dolgokat. Én itt hetek óta R. Rónai s dr. Vincze egy-egy napos látogatásait 71 A kiállítás előkészületeiről, a résztvevők változó névsoráról 1. a Nagyvárad és a Nagyváradi Napló 1916. januári és februári számait. 72 Csinszka levele Fehér Dezsőnéhez. Csúcsa, 1916. febr. 9. L. Dénes Zsófia: i. m. 249. 1 73 Csinszka levele Ady Lajoshoz: [Csúcsa], [1916.] febr. 19. L. Ady Lajosné: i. m. 340—341. 1. 74 Török Károlyné levele Fehér Dezsőnéhez. [Csúcsa] Dátum nélkül. L. Dénes Zsófia: i. m. 249—250. 1. 75 BIA 306—307. 1. Vö. Dénes Zsófia: Elet helyett órák. Bp., 1967. Magvető K. 260. 1.
