Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tasi József: Ady és Rippl-Rónai
Rippl-Rónai Bécsből a Művészház kiállításáról érkezett. 1913 decemberében volt a Künstlerhaus — a bécsi Művészház — kiállítása Budapesten, s ezt viszonozta a pesti Művészház „csere-kiállítása". Rippl-Rónai a városligeti Park Szanatóriumban találta a költő „hűlt helyét". Ady ugyanis február végén befejezte a kúrát, és két hétre elutazott az Adriára. „A mit Wienből írtam, tartsd meg magadnak". Bizonyára a „megtartott" — megsemmisített? — levélben kérte Rippl-Rónai Ady támogatását. Ez nem is maradt el. Ady táviratozott bécsi költőtársának, Karl Krausnak, a Die Fackel szerkesztőjének, akiről — pesti felolvasása alkalmából — 1913. dec. 1-én már melegen nyilatkozott a Nyugatban. Rippl-Rónai is jól „helyezkedett" Bécsben: a király is elbeszélgetett vele, amikor március 21-én felkereste a kiállítást. 59 Ismeretes, hogy Rippl-Rónai Aristide Maillol-portréjával elnyerte az osztrák állami nagy aranyérmet. •— 1914. április 14-én tartották az ebből az alkalomból rendezett bankettet a budapesti Művészházban. 60 Rippl-Rónai levelének legértékesebb részei azonban nem a támogatást kérő, hanem a befejező, Ady és Rippl-Rónai első találkozását megható őszinteséggel felelevenítő sorok. A következő évben Ady Endre is megemlékezik az első találkozásról. A világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodó Rippl-Rónait ugyanis hosszú időre internálták, s fogságából hazatérve az Ernst Múzeum bemutatta háborús festményeit és rajzait. A kiállítás katalógusa bevezetőjének szánta Ady Endre a következő írását : Rippl-Rónai és csekélységem Büszke és irigy vagyok egy szép és nagyszerű úrra, akit Rippl-Rónai Józsefnek hívnak az emberek idelenn s az angyalok odafenn. Első találkozásom vele Parisban történt, a Grand-Palaisban, a Szalonban, kiállításon, régen. De volt hála Istennek gusztusom hozzá, hogy haza megírhassam: ez a magyar piktor, akinek lépcsőfalra dugták a képét, vagy a legnagyobb, vagy majdnem a legnagyobb. így voltam vele sokáig, amíg egyszer Kaposvárott felolvasást nem tartottam, s Jóska a nyakamba nem borult, s másnap ebédre meg nem hívott. Bocsásson meg Bródy Sándor bátyám, de Rippl-Rónai Jóska — szebb, magyarul szebb, férfiasabb még nálánál is. Ebéd előtt este kellett kimennünk a hegyi villába, s Rippl-Rónai Jóska — rossz házigazda — elkésett. Egész Kaposvárt fölkutatta, hogy abszintet szerezzen a vendégének, aki Parisban nyolc-kilenc évig járt. Kapott is egy fél üveg ilyen méreg-italt, s ő, aki ezt szintén nem iszsza, elbámult, hogy én is csak Zilahon és Debrecenben élveztem ilyesmit. Parisban talán, én abszint-költő aligha ittam három poharat, inkább Pesten. Másnap ismertem meg szépen és jól Rippl-Rónai nagyszerű asszonyát, Lazarine-t s kis fogadott leányát, Anellát, aki már nagy leány lehet azóta, s a szemei pedig szebbek. Ez az öreg szép fiú bizonyosan zseni, nagyon nagy ember s felséges életű. sa A király a magyar művészek bécsi kiállításán. Somogyi Hírlap 1914. márc. 22. L. Kávássy Sándor: i. m. 81. 1. 60 Meghívó a Rippl-Rónai József és Vedres Márk tiszteletére rendezett vacsorára. Bp., 1914. ápr. 14. — L. MNG—A 5118—120.
