Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)
pítása előtt, 1899 májusában meg is írta 67 kritikáját: ,,A demokrácia nevében van három uralkodó osztályunk: a régi és a csinált nemesség, a főbürokraták és a pénzemberek." 20 Az alternatíva felvázolásánál Ady — bár úgy véli, hogy a következetesen alkalmazott polgári demokratikus reformpolitika még célra vezet — nem utasítja el a szocializmust. Nem érti még meg teljesen, de társadalmilag indokoltnak tartja, közkeletű bírálatát pedig — mint láttuk •— „tartalom nélküli frázisok"-nak minősíti. Lényegében ez a már Debrecenben kialakult álláspont határozza meg a későbbi években elmélyült felfogását is. 21 Az egész, a korai évekről szóló Ady-irodalom — úgy véljük, teljes joggal — arra az álláspontra helyezkedik, amelyet Schöpflin így fogalmaz meg: „A döntő levegőváltozást Adyra Nagyvárad jelenti". 22 A kérdés lényege, hogy Nagyvárad kétségkívül urbánusabb város volt, mint Debrecen. 23 Ami a proletariátust illeti, az alig félszázezres Nagyváradon 1900-ban nem kevesebb, mint 25 húsznál több munkást foglalkoztató, tehát gyár-jellegű üzem volt. A nagyváradi kereskedelmi és iparkamara 1902. évi jelentése megállapítja, hogy a munkásság „fegyelmezett szakszervezetekben egyre öntudatosabban küzd anyagi és szellemi érvényesüléséért". 2 ' 1 A váradi proletariátus számosabb, a modern városi burzsoázia pedig összehasonlíthatatlanul erősebb volt, mint a debreceni munkásosztály, illetve polgárság. A magyar és román lakosságú területek szegélyén épült városban a nemzetiségi kérdés is inkább érezhető volt, mint a színmagyar Debrecenben. Mindehhez hozzájárult a Nagyváradi Napló szabadabb szelleme, amely lehetővé tette Ady politikai gondolatainak kifejtését. Azok — a kollégái írásait eszmeileg felülmúló — váradi cikkek, amelyek a Nagyváradi Napló hasábjain megjelentek, Ady radikalizmusának elmélyülését tanúsítják. Az 1901 júliusában megjelent A nagy hazugság címűről Bóka azt állapítja meg, hogy „Ez a polgári radikalizmus legtisztább s legforradalmibb hangja ekkor: már teljes világossággal látja a főellenséget, az összeszövetkezett feudalizmust és klerikalizmust, s részvéttel fordul a parasztság felé, mely a feudalizmus nyűgével nyakán sorstársa s majdan szövetségese lehet a polgárságnak". 25 Ady Nagyváradon közelebb került a munkásproblematikához is, részben polgári radikalizmusának erősbödése, ezzel kapcsolatos olvasmányai, részben pedig mindennapi tapasztalatai következtében. Mint arról a Nagyváradi Napló szerkesztője, Fehér Dezső megemlékezik, váradi érkezését követően megtudta felőle, hogy „buzgón olvassa Spencer Herbertet, Nietzschét, Lassallet, Marxot, és szörnyen lenézi a világot". 20 Ady Váradon — Ady Lajos feljegyzése szerint 27 — Wilde-ot, Anatole France-ot, továbbá Herbert Spencert, Voltaire-t, Rousseau-t, Schopenhauert, Nietzschét olvas. A fentieknek megfelelően nyilatkozik Dutka Ákos is Nagyváradról, ahol Ady „forrongó lelke" megszületik. Majd a 20 Uo. 131. 1. 21 Itt említem meg Vezér Erzsébet úttörő jellegű, általam felhasznált publikációját: Ady Endre első találkozása a szociáldemokráciával. Párttörténeti Közlemények 1963. 2. sz. 182—192. 1. 22 Schöpflin Aladár: i. m. 11. 1. 23 A váradi viszonyokról hiteles képet ad Hegedűs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. Bp., 1957. Akadémiai K. 21 L. Hegedűs Nándor: Ady Endre Nagyváradon. Bp., 1957. Akadémiai K. 9—10. 1. 25 Bóka László: i. m. 194. 1. 20 Uo. 177. 1. 27 Ady Lajos: Ady Endre. Bp., 1923. Amicus. 86. 1.
