Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tasi József: Ady és Rippl-Rónai
Budapesti Naplóban. Te valószínűleg ismered Öt személyesen is. Nekem még nem volt alkalmam megismerni — igen sajnálom; hallom is, tudom is, hogy Petőfy [sic!] óta nálánál nagyobb költőnk nem volt. Talán még intelligensebb is, mint sok más »nagy«. Amit írt Bemard, Roll, Carolus, Duran és a többiről — nem vágják zsebre." 13 Egy év múlva, 1908. április 3-án Ady szinte hasonló szavakkal szól a személyesen még mindig nem ismert festőről: ,,.. . irigylem azoknak a lelki szenzációit, akik most fognak először látni Ripp[l]-Rónai képeket. A legkiforrottabb poétája ma ő Magyarországnak". 14 Az alkalom, mely e szavakat mondatta Adyval, a Magyar Művészet Nagyváradon rendezett tárlata volt. Ady sorai a megnyitó előtt két nappal csináltak propagandát a kiállításnak. Bár szorosan nem tartozik a témához, mégis megemlítjük, hogy az 1908-as év végén a szerencsétlen duk-duk affér kapcsán Hatvány Lajos „Rippl-Rónaizmust" emleget Adyval kapcsolatban, vagyis megtörténik Ady és Rippl-Rónai között az első összehasonlítás. A sértett Hatvány Adynak szánt ütése Rippl-Rónait is éri, Hatvány szerint ugyanis a rippl-rónaizmus : „szerencsés művészi számítás". 15 A párhuzam ebben az értelemben mindkét félre igazságtalan. Helyesebb lett volna egybevetni az ecsetet, tollat egyaránt könnyen kezelő RipplRónai s Ady munkamódszerét. (Ebben az időben Ady még határidőre megírta verseit, Rippl-Rónai pedig élete végéig gyorsan alkotta remekműveit. 16 ) Még egy kitérő. 1909 nyarán Rippl-Rónai festményei ismét eljutottak Nagyváradra, a Holnap városába. 17 A Holnap története közismert. Antológiájuk — Lukács György egykorú bírálata szerint — segített megállapítani: „ . . .mit jelent a mai költészetben Ady Endre, mit hozott olyat, amit lehet továbbfejleszteni; mindenkinek tulajdonává tenni; mit változtatott az új verseken az, hogy ő itt járt közöttünk". 18 Azért idézzük a legkiválóbb kortárs-esztéta véleményét, hogy „fölerősítsük" Rippl-Rónai Nagyváradra küldött üzenetét: „Boldog és 13 Rippl-Rónai József levele Kunffy Lajoshoz; Budapest, 1907. május 10. MNG-A, jelzet nélkül. A kéziratos szöveget — miként tanulmányunk során az egyéb kéziratból vett dokumentumok szövegét is — mindenütt betűhíven közöljük. A levél néhány sorát idézi Pogány ö. Gábor: Rippl-Rónai József. Rippl-Rónai József Emlékkiállítása. Bp., 1952. okt. — nov. Katalógus. 12. 1. Az egész levelet több ponton hibás szöveggel közli Farkas Zoltán: Rippl-Rónai József emlékezései. Bp., 1957. Szépirodalmi K. 146. 1. i* Ady Endre: Egy gyönge kürtszó. Szabadság (Nagyvárad) 1908. ápr. 3. AEÖPM IX. 205. 1. Ady Endre dicsérőleg szól Fényes Adolf, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Katona Nándor és Honti Nándor képeiről is. 15 Hatvány Lajos levele Ady Endréhez. Budapest, 1908. nov. 19. L. Hatvány Lajos: Ady. Bp., 1974. Szépirodalmi K. 504. 1. Vö. Fülep Lajos: „Rippl-Rónai annak az iránynak legszimpatikusabb s föltétlenül legértékesebb hajtása, amely Cézanne és Gauguin mellett, e két óriással párhuzamosan egy népszerűbb, könnyebben megközelíthető s főleg dekoratív művészetnek adott életet". (Fülep Lajos: Rippl-Rónai — Csontváry — Derkovits. Bp., 1975. Magvető K. 12. 1.) 16 Szabó Lőrinc portréjával például „félóra alatt" készült el — olvassuk Szabó Lőrinc: Rippl-Rónai c. versében (Szabó Lőrinc: Tücsökzene. Bp., 1957. Szépirodalmi K. 283. 1.) 17 A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) nagyváradi kiállítását Bölöni György szervezte. A kiállító művészek névsora: Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Kernstok Károly, Czigány Dezső, Körmendy-Frim Ernő, Czóbel Béla, Perlott Csaba, Mikola András, Berény Róbert, Tihanyi Lajos és Ziffer Sándor. A kiállítás előkészületeiről, megnyitásáról stb. tudósítanak a Nagyvárad c. napilap 1909. júniusi számai. 18 Lukács György: A Holnap költői. L. L. Gy.: Magyar irodalom — magyar kultúra. Bp., 1970. Gondolat K. 34. 1. A tanulmány először a Huszadik Század 1908. novemberi számában jelent meg Üj magyar költők címen.
