Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tasi József: Ady és Rippl-Rónai
ban fő jövedelmi forrása újságírói munkája volt, másnap vagy harmadnap mégis megnézte a kiállítást, s benyomásait Egy szegény szalon címen megírta a Budapesti Napló május 8-i számában. A Rippl-Rónaival kapcsolatos részeket idézem: „Rippl-Rónai Józsefnek van két képe most a párizsi Nationale Szalonban. A Rollok, Gervex-k, Aman-Jeanok között egy betévedt óriás. Szinte haragszom a kaposvári magyarra, hogy miért alázkodott be ide. Nota bene: valamennyien láttunk már sokkal különb Rippl-Rónaiakat e kettőnél. Evvel és így most már hamarosan sejtheti bárki, micsoda szegények menedékháza az idei párizsi Nationale ... Rippl-Rónai egyetlen magyar sociétair[e]-je a Szalonnak. Jellemző, hogy nem mint piktor, hanem mint dekoratőr. S még egészen modern fejű kritikus is, aki egyébként meghódol a magyar művész erejének, ráfogja, hogy nagyon megfigyelte és félreértette Gauguint. Mi is hallottuk azt, hogy a fiatal Rippl-Rónai Normandiában együtt kóborolt és festett Gauguinnal, akinek akkor még francia megértője nem volt. Talán föl is lehetne fedezni, hogy valamit tanult Gauguintől. Nem iszonyú bűn az utolsó évszázadnak talán legoriginálisabban látó festőjétől tanulni. De mennyire nincs igaza ennek a francia kritikusnak. Mennyire új, magyar és Rippl-Rónai a mi Rippl-Rónaink. Talán nyomorúságos környezete miatt mértéktelenek is vagyunk elragadtatásunkban. »Egy magyar vidéki tanító és családja^ egyébként a Rippl-Rónai egyik és különösen erős képe. A lehető legrosszabb helyre dugták." 10 Hatvan évvel a megírás után Ady kritikája kissé erősnek tűnik. Rippl-Rónai kétségkívül a legjobb műveiből válogatott, s beküldött képei közül éppen a Maillol-portré nyer majd hét év múlva aranyérmet Bécsben. A „nem mint piktor, hanem mint dekoratőr" kitétel bizonyára az Andrássy-ebédlőt tervező és iparművészként is sokat dolgozó Rippl-Rónaira tett megjegyzés. Van olyan vélemény — Dénes Zsófiáé —, mely szerint Ady Endre „Bölöni Györgynek köszönhette, hogy hamar felfigyelt Rippl-Rónai képeire". 11 Ez valószínűleg így is van, bár az idézett bírálat idején Bölöni nem tartózkodott Párizsban, RipplRónai képeiről Ady Endre Itókával is csak a megnyitó előtt beszélhetett. 12 A bíráló szavak mellett elismerő sorokat is tartalmaz Ady kritikája. Rippl-Rónai Ady együttérzésére és rangsorolására figyelt fel elsősorban. A már említett Kunffy Lajosnak május 10-én meg is írja örömét: „Vártam mindig leveledet, amit ígértél. De úgy látom volt okod nem írni. Nem volt módodban valami előnyösét írni kiállított két dolgomról — tudom már, hogy kedves Dubufe-fils Co hová akasztotta. Legyenek boldogok és tobzódjanak csak tovább abban az ízlésben, amit én utáltam mindig egész életemben. Nincs undorítóbb népség, mint az ilyen [egy szó olvashatatlan] officiel nép. Nagyon örülök neki, hogy méltó módon bánt el velük Ady Endre a 10 L. Ady Endre összes prózai művei. I—X. Bp., 1955—1973. Akadémiai K. (a továbbiakban: AEÖPM) VIII. kötet. 217. 1. 11 Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Bp., 1967. Magvető K. 72. 1. Király István szerint is Ady ,,— nem utolsósorban a képzőművészetekért rajongó Bölöni révén — sokat időzött festők, szobrászok társaságában". A párizsi magyar festők közül Tihanyi Lajost, Márffy Ödönt, Czóbel Bélát, Czigány Dezsőt és Pór Bertalant említi, akiknek „emberi, pajtási környezetében élt" a költő, megjegyzi továbbá, hogy „Kernstok Károlyhoz s Rippl-Rónaihoz közvetlen baráti szálak kötötték". (Király István: Ady Endre. Bp., 1970. Magvető K. I. köt. 288. 1.) n Ady Endre: Egy szegény szalon c. bírálatát május első napjaiban írta. A cikk megjelenése napján, 1907. május 8-án, Itóka arról panaszkodik levelében Bölöni Györgynek, hogy „Bandit napok óta nem láttam". (BIA 133. 1.)
