Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon
A Híd fiataljainak nagy teljesítménye volt az 1928 májusában megrendezett országos méretű Ady-ünnepségük. Kimondott céljuk „a magyar új nemzedék közös manifesztációjá"-nak kinyilvánítása volt „a gyökeres népi gondolkozás és a szociális emberi felelősségérzet kettős nagy igazsága mellett". Ezer magyar diák vállalt velük közösséget: Debrecen, Szeged és Pécs értelmiségi — főleg egyetemista — fiataljai képviselték e városok Ady-hivőit az ünnepségsorozaton. S ott voltak — természetesen — az ösztönzést és példát adó szlovákiai magyar fiatalok, a Sarló-mozgalom vezetői is. A képviselt értelmiségiifjúsági szervezetek és mozgalmak egymástól eltérő Ady-értelmezése s vele a magyar társadalom sorskérdéseinek megoldására vonatkozó álláspontja is kifejezést nyert ebben az ifjúsági akcióban. Az előkészítés során például Szabó Dezső sajtónyilatkozatban határolta el magát ,,a rendezendő Ady-ünnepély"-től, később mégis vállalta a szereplést. Az ő programnyilatkozata jelent meg az ünnepség alkalmából kiadott Ifjú szívekben élek címet viselő röpiratban. 38 A Híd kiadásában megjelentetett hatvanoldalas füzetet a címadó Ady-vers nyitotta meg. Az Ady-kortársak közül — sorrendben — Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Rudnay Gyula és Juhász Gyula szerepelt írással a röpiratban. Szabó Dezső a hazai és „az egyetemes, bárhol élő magyar ifjúság" számára fogalmazta meg a tennivalókat „a dolgozó Magyarország hatalmasan megszervezett demokráciájának" megteremtése érdekében. A „heroikusan" és a „magyarán magyar" fiatalokról beszélt faji alapon álló ideológiájának szellemében. A magyar „látejner", a magyar falu és a magyar munkásság fiait hívta harcra „minden élősdiség, minden kiváltság" gyökerében való kiirtására, valamint a német imperializmus magyarországi befolyásának visszaszorítására. A kortárs fiatalok „ideológusai" eklektikus — de a Szabó Dezső-i fajfogalmat alapul fogadó — világnézetet és programot fogalmaztak meg a röpiratban. Féja Géza a „teljes Adyt" kérte számon, s „kuruc-sorsukon" kesergett. Simándy Pál egy „átfogó magyar világnézet" kimunkálására szólított fel, s ennek előkészítéseként Ady, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső „igéinek buzgó propagálását" látta szükségesnek. Kodolányi János az Oroszországban végbemenő társadalmi átalakulást állította példaként: „Egy kell csupán: a faji öntudatának teljességében levő, de gazdaságilag nyomorúságosan elbocsátott népet megszervezni úgy, hogy a termelés és fogyasztás egyenletes vérkeringése túlságosabb nívókülönbségek nélkül táplálja a nemzet testének minden egyes tagját...". Konkrét feladatul pedig a következőket adta: „Ki a faluba, ez az új Magyarország jelszava. És ki a munkások közé. Ki a nép közé.. .". Fábián Dániel a magyar középosztály és a parasztság viszonyát elemző cikkében azt írta, hogy „soha a történelemben egy középosztály ennyire el nem szakadt egy faj lelki életétől, és nem erőszakolta be magát, faját a teljes pusztulással fenyegető ideológiába", mint a miénk. Ennek okát abban látta, hogy a német származású hivatalnokok nem asszimilálódtak, s hogy a „gentry osztály ... a középosztálynak csak protekcionizmusban és dekadens úri szellemiségben élő része lehetett". A kiutat „egy a parasztságból regenerálódott, Szabó Dezső szellemiségén elinduló középosztály" kiharcolásában látta. Kodály Zoltán szintén a parasztságra hívta fel a figyelmet, amely „a magyarság egészéből egyedül őrizte meg azt a szikrát, amelyből, ha van mivel táplálni, felgyúlhat a nemzeti művészet tüze". A röpirat befejező írása ifj. Könyves Tóth Kálmán „rapszodi38 Szabó Dezső: Nyilatkozat. Előőrs 1928. ápr. 1. 3. sz. 11. 1. és A jövő felé. Ifjú szívekben élek. (L. a 31.sz.jegyzetet.) 3—4. 1.
