Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon
lyes és szervezeti kapcsolatok nyilvánvalóan eszmei és ideológiai befolyásolást is eredményeztek. Ezt felismerhetjük az Ady nevével fémjelzett ifjúsági programokban. 33 Az Ady nevével meghirdetett ifjúsági programok és akciók Időrendben a debreceni Ady Társaság jelentkezett először az ország közvéleménye előtt önálló programmal és akcióval. 1927 novemberében, Ady Endre születésének 50. évfordulója alkalmából Ady-napot, ünnepségsorozatot tartottak — ilyen méretűt egyedül az országban. Volt emléktábla-leleplezés, képzőművészeti kiállítás és irodalmi ünnepség. A „feledhetetlen ünnepnap" — amint a helyi sajtó beszámolt róla — „a debreceni ifjúság hatalmas felvonulásá"-val különösen impozáns volt. Hozzájuk szólt a pulpitusról Babits Mihály: „...ma, amikor itt látom önöket, azt gondolom, hogy talán már el is jött az a jövendő amire Ady gondolt, mikor azt mondta, hogy a ^Jövendőnek áldott, virágos méhében alszom«, mikor azt mondta, hogy »kamasz fiúk, csitri leányok hajnali lelkében szunnyadozik^ arca". Arra biztatta a fiatalokat, hogy merjenek Ady, „a szabad nap" fényébe nézni. Juhász Gyula és Szabó Lőrinc szintén a kor szellemével szemben álló Adyt idézte. A Debreceni Független Űjság pedig 14 cikket, verset magába foglaló Ady-melléklettel adózott az emlékezetnek, mely ugyancsak a progresszió hangját képviselő költőt és prózaírót idézte. 34 Az Ady Társaság ezzel kezdte el harcát az ellenforradalmi kor szellemi terrorjával szemben, minden szellemi érték védelmének a jegyében. A „tiszta művészet" jelszavával indulva rá kellett döbbenniük arra, hogy a világnézeti különbségek nem elhanyagolhatók. A munkásosztály és a szocializmus felé tájékozódó Juhász Géza és Kardos László kiadott könyvsorozatukban a proletáríró Kassák Lajosnak is helyet adtak. Kardos László a városban elsők között ismerte fel, és fogalmazta meg a polgári és munkásérdekek azonosságát a fasiszta veszedelemmel szembeni harcban. A Társaság tizenhét éves tevékenységének első mérlegét Juhász Géza 1944. december 17-én készítette és mondta el, amikor a felszabadult Debrecenben József Attila-ünnepet tartottak: „...a mi névtelenekből toborzott együttesünk kezdettől megpezsdítette a várost. Hoztuk a magyar állam kitagadottjait, Móricz Zsigmondot, Babits Mihályt, Juhász Gyulát, Kassák Lajost, Kosztolányi Dezsőt, majd az újabb nemzedéket is: Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Veres Pétert, Nagy Istvánt. Hoztuk tárlatra a modern képzőművészet nagyjait, hoztuk Kodály Zoltánt. Volt gyanú, ingerült vita, rendőrségi kartokék, fegyelmi, sőt végelbánási eljárás is. De közben nőtt a társaság tekintélye, s minden haladó szemben nőtt Debrecen becsülete. Aki valamilyen országos mozgalomban törte a fejét, ide tájékozódott, munkatársakért, védőfedélért". 3 ' 5 33 L. Péter Lászlónak, Csaplár Ferencnek és Gál Istvánnak a 21., illetve a 30. jegyzetben említett munkáit, valamint Fábián Dániel: József Attiláról. Bp., 1974. Szerző kiadása.; M. Pásztor József: A Mi Utunk. Forradalmár életek Debrecenben. Debrecen, 1972. Kiadja a Debreceni Városi Tanács VB Művelődési Osztálya.; József Attila Emlékkönyv. (L. a 21. sz. jegyzetet.) 34 Babits Adyról. (L. a 13. sz. jegyzetet) 184—188. 1.; Debreceni Független Üjsag 1927. nov. 27. 270. sz. 9—17. 1. — Az Ady-melléklet irói: Thury Levente, Makkai Sándor (!), Fáy Árpád, Farkas Lajos, Bencze Mihály, Juhász Géza, Oláh Gábor, Gulyás Pál, Békés István, Kardos Pál. 35 Juhász Géza Emlékkönyv. (L. a 26. sz. jegyzetet) 359—361. 1.
