Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében

állítani a középpontba,

64 hanem Őt mint váteszt, tragikus magyar prófétát értelmezte, aki előre látta fajtája tragédiáját. Túlmentek ezzel a ,,

l'art pour l'art Ady" képzetén, tiltakoztak a vesztébe rohanó, az országot is pusztulásba vivő politika ellen. Erre az Ady-értelmezésre a húszas évek elejének nagy csalódásai, kiábrándulásai, a háború, a forradalmak és az ellenforradalom sok szenvedése, a Nyugat nagy nemzedékének történelmi disszonancia-élménye nyomta rá a bélyegét.

65 De ezek az értelmezésbeli alternatívák nem voltak annyira kiélezve, hogy akár ne egészíthették volna ki egymást. A Nyugatban Hatvány Ady-könyvét nagyon szívesen fogadták.

66 Király György írása éppúgy helyet kaphatott a folyóiratban, mint ahogyan a Dóczyé. Az eltérő értelmezések között nagyon sok közös pontot találhatunk. Ady költészetének legfőbb problémáihoz sokszor nagyon hasonlóan közeledtek. Ady forradalmi versei senkit sem késztettek Ady elítélésére, „legfeljebb" mentegetésére. De ezt sem tették minden áron. Amikor itt megszakítjuk a nyugatos Ady-értelmezés rekonstruálását, nem gondoljuk, hogy teljes képet adtunk. Csupán a határokat húztuk meg, és a legfőbb tájékozódási pontokat jelöltük ki abban a tartományban, amelyben a fiatal József Attilának nyugatos korszakában el kellett igazodnia. Maga ez a tartomány az Adyval kapcsolatos információk bonyolult, zsúfolt, viszonylag zárt rendszere volt. Ha a rekonstrukciót tovább folytatnánk, egyrészt újabb „tájékozódási pontokat" jelölhetnénk meg, másrészt leleltározhatnánk az adatok, ismeretek, adalékok óriási tömegét, amelyek valamilyen módon Ady életéből és életművéből indulnak ki, vagy arra vonatkoznak. Ami a „tájékozódási pontokat" illeti, azokat analóg módon lehetne kiemelni a fentebb felsorolt belső alternatívákkal, fontosabb nézetvariánsokkal a kiemelésre nem érdemes információk tömegéből. A pozitív ismeretek fokozatosan termelődtek ki az évek folyamán. Az elhatárolódások, a kisajátítás elleni védekezés, az egyes belső, vitatkozó vagy csupán alternatív nézetek serkentették kialakulásukat. Érvekként, adalékokként szolgáltak valamely állásponthoz, szemléltették egy adott szerző Adyhoz való viszonyát. Esztétikai értékítéletek vagy éppen morális, ideologikus, politikai értékelések példaanyagát, hivatkozási alapját adták. Ady és a legújabb magyar lyra c. könyvében Horváth János még nem egészen jogtalanul kérdezte meg a Nyugat híveitői: a lelkendezésen túl miért nem találhatók tárgyszerű, 04 Ady „életességét", értékelésében az esztétikai szempontok elégtelenségét több nyugatos szerző is hangsúlyozta, nemcsak a forradalmak után, hanem már korábban is. L. Hatvány Lajos: A Holnap. Pesti Napló 1908. szept. 23. 228. sz. 2. 1. — Babits Mihály: Ady. Nyugat 1909. I. 565—568. 1. — Schöpflin Aladár: Az új magyar irodalom. Huszadik. Század 1912. 624—644. 1. — Földessy Gyula: Ady Endre. (Tanulmány és ismertetés). 1919. Klny. a Huszadik Századból. — Schöpflin Aladár: Ady igazsága. Nyugat 1920. 124—127. 1. — Babits Mihály: Tanulmány Adyról. Uo. 1920. 128—147. 1. — Ua.: Megjegyzések Földessy Gyula Ady-könyvére. Uo. 1921. I. 472—478. 1. — Kuncz Aladár: Révész Béla Adyról. Uo. 1922. 871—875. 1. 65 Szabó Dezső: A forradalmas Ady. Bp., 1919. Táltos. — Földessy Gyula: Ady Endre. (Tanulmány és ismertetés). 1919. Klny. a Huszadik Századból. — Szabó Dezső: A két forradalmi költő. Nyugat 1919. I. 241—245. 1. — Boross László: Ady Endre és kora. Uo. 1919. 274—276. 1. — Bálint Aladár: Emlékezés. Uo. 1919. 340—342. 1. — Kuncz Aladár: Emlékezés Ady Endrére. Uo. 1920. 120—123. 1. — Haraszti Zoltán: Rozványi versei. Uo. 1920. 1059—1062. 1. — Schöpflin Aladár: Konzervatív kritika, fejlődő irodalom. Uo. 1921. I. 565—575. 1. — Ua.: Ady körül. Uo. 1923. I. 296—304. 1. — Fenyő Miksa: Ady tragédiája. (Révész Béla könyve). Uo. 1925. I. 173—175. 1. — Ady tragikumán, prófétai szerepén az egyes szerzők mást-mást értenek. Erre vonatkozólag 1. József Farkasnak az 54. sz. jegyzetben említett tanulmányát. CG Lengyel Menyhért: Ady világa. (Hatvány Lajos könyve). Nyugat 1924. II. 281—284. 1.