Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében
detiségének és szerepének elismerése mellett belekötni Öt az előzményekbe, és melléállítani a kor többi költőjének verstani újításait/ 10 Földessy tanulmányai Ady ritmusáról példái annak, hogyan kötődhetett össze az Ady-kultusz a legszigorúbb szakmai elemzésekkel is, és hogy ez a kötődés nem szolgált a szakmai komolyság előnyére. Ady filozófusi szerepének fentebb említett vitája kapcsolódott egy tágabb körű diskurzushoz műveltségének mélységéről és irányáról. Szinte általános egyetértés alakult ki arra vonatkozólag, hogy Ady műveltsége nem volt mély. Nem volt könyvműveltség, hanem bizonyos értelemben felületes, újságírói jólértesültség. Ezt a bírálatot azonban Ady zsenialitásának magasztalásával kötötték össze, mondván, hogy csak a lángész képes arra, hogy újságokból kiszedett információk alapján olyan pontosan helyére tudjon tenni minden problémát, hogy a boros asztal melletti beszélgetések nyomán helytálló politikai helyzetelemzéseket készíthessen, hogy művei a kor műveltségi szintjén álljanak. A híg műveltségből Ady zsenije csodát teremtett. 50 Sorolhatnánk még az ehhez hasonló belső alternatívákat, de a lényeg az, hogy a Nyugat Ady-képének általános jellegzetessége volt a lehető legnagyobb fokú tisztelet, amely azonban megfért a részletkérdésekben bejelentett fenntartásokkal. Az eddigiekben nem azért tértünk vissza gyakran Babits Adyval kapcsolatban elfoglalt álláspontjára, mintha hozzá akarnánk szólni ahhoz az újra meg újra fellobbanó vitához, amelyik Babits Adyhoz való viszonya körül kialakult, hanem azért, hogy előkészítsük a húszas évek elején létrejött nyugatos Adykép egyik fontos belső alternatívájának leírását. Szó volt arról, hogy egy pályakezdő költő a húszas évek elején lényegében három integráció között választhatott: nyugatos lesz, az avantgárd hívévé válik, vagy a hivatalos irodalom uszályába kerül. A kiválasztott irodalmi integráción belül szabadon válogathatott azon mesterek, életmüvek, módszerek között, amelyeket követni akart. Akár Adyt, akár Juhászt, akár Kosztolányit tekintette mintaképének, nyugatos maradt. Az egyes mesterek hatása erősödhetett, gyengülhetett, a tanítvány cserélhette mestereit anélkül, hogy az adott integrációhoz hűtlennek kellett volna lennie, hogy értékrendjén komoly átalakításokat kellett volna végeznie. A hatások sokszor szételemezhetetlenül egymásba folytak, egymásra másolódtak. De a szabad válogatásnak meg voltak a maguk határai. Egyazon irodalmi integráció által kínált hagyományválasztékon belül is kialakultak alternatívák, még akkor is, ha a közöttük való választás nem volt olyan kényszer jellegű, mint az integrációk közötti választás. A nyugatos mozgalomba kapcsolódó fiatal költők számára több alternatív lehetőség adódott, de közülük a legjelentősebb, leginkább választásra kényszerítő ereje az Ady—Babits alternatívának volt. A Nyugat hőskorának Ady mellett a másik legnagyobb és ilyennek elismert költője Babits volt. Nem volt még egy költő, akit a Nyugatban Ady mellé vagy Adyval szemben oda lehetett volna állítani a közönség és az újabb generációk elé. Két nagy egyéniség nem fér meg közömbösen egymás mellett. Vagy '• 9 Babits Mihály: Tanulmány Adyról. Nyugat 1920. 128—147. 1. — Ua.: Megjegyzések Földessy Ady-köny vére. Uo. 1921. I. 472—478. 1. 50 Fenyő Miksa: Ady Endréről. (Ady Lajos könyve). Nyugat 1920. I. 406—409. 1. — Ua.: Emlék. Uo. 1923. II. 545—549. 1. — Hatvány Lajos: Ady világa. Wien, 1924. Pegasus. Hatvány Lajos Ady a kortársak közt c. könyvéből (Bp., 1927. Genius.) az Ady világában megfogalmazottal ellentétes, pozitívabb kép bontakozik ki Ady műveltségéről.
