Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében

harc fentebb leírt módja nem vált idejétmúlttá, de egyúttal új magatartásmódot kellett kialakítaniuk, új érveket kellett kovácsolniuk Ady jobboldali kisajátítóival szemben. A nyugatos Ady-kép profilírozásának, az egyéb nézetektől való elhatárolódásnak a jobboldali kisajátítókkal szembeni küzdelem volt a másik, a nyugatos szerzőkre egyöntetűen jellemző módja. Leggyakrabban vagy azzal érveltek, hogy Ady újsütetű „híveit" emlékeztették Ady-ellenes múltjukra, illetve szellemi rokonságukra Ady ellenségeivel, vagy pedig rámutattak az abból eredő abszurditásra, hogy egy baloldali és modern művészt jobboldalivá és maradivá akarnak átfesteni.

9 A kisajátítás elleni küzdelem azonban nemcsak a jobboldali, hanem a radikális és avantgárd Ady-kép ellen is irányult. Hogy ez a küzdelem sokkal kisebb hangsúlyt kapott, annak egyik oka az volt, hogy mind a „forradalmár", mind az „avantgárdot előlegező" Ady formulájának messzemenően nagyobb alapja volt, mint az „ellenforradalmár" Ady sémájának. így itt sokkal kevésbé lehetett kisajátításról, azaz az irodalmi élet erkölcsi normáinak egyfajta megszegéséről beszélni, legfeljebb olyan értelmezésről, amivel nyugatos oldalról többé vagy kevésbé nem értettek egyet. Hogy mégis felbukkant a kisajátítás vádja, ennek két oka volt. Egyrészt valóban voltak például az avantgárd Ady-képben a költő valóságos törekvéseit a maguk igazolása érdekében alaptalanul protoavantgard gyakorlatként beállító és a költőnek a Nyugattal való konfliktusait kibékíthetetlen ellentétté túlfeszítő nézetek. Másrészt a Nyugat köre nemegyszer merőben voluntarisztikusan minden olyan értelmezést hamisításnak minősített (és így erkölcsileg bélyegzett meg), amely túlmerészkedett a nyugatos Ady-értelmezés határain. A kisajátítás elleni harc terén tehát végbement a nyugatos Ady-kép konfrontálása a radikális és avantgárd Ady-örökség g el is, de újra hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem történt meg olyan lendülettel, élességgel és konkrétsággal, mint a konzervitivizmus irányában.

10 A nyugatos Ady-örökség konfrontálódott vagy konfrontálható volt a politikailag jobboldali és esztétikailag konzervatív Ady-képpel, akár támadólag, akár elismerőleg lépett az fel Adyval szemben. Egyik irányban ez a körülmény határolta el élesen a nyugatos Ady-örökséget. A határvonás a politikailag baloldalibb és esztétikailag modernebb programokkal fellépő áramlatokkal szemben ennél sokkal elmosódottabb volt, a nyugatos szerzők ezen az oldalon nem kezdeményezték és nem sürgették a konfrontációt (és a tisztázást sem). A nyugatosok és — esetünkben — az avantgárd áramlatok Ady-öröksége közé az utóbbiak vontak éles választóvonalat. Ilyen módon kirajzolódtak azok a határok, amelyeken belül az évek folyamán kibontakozott a nyugatos Ady értelmezés és értékelés. 9 Bíró Lajos: A fiatal Ady Endre. Nyugat 1919. 349—350. 1. — Babits Mihály: Tanulmány Adyról. Uo. 1920. 128—147. 1. — Móricz Zsigmond: Három nemzedék. (Szekfű Gyula). Uo. 1921. I. 148. 1. — Schöpflin Aladár: Konzervatív kritika, fejlődő irodalom. Uo. 1921. I. 565—576. 1. — Tersánszky Józsi Jenő: Ady szobra. Uo. 1921. I. 876—877. 1. — Király György: Két Ady-anthológia. Uo. 1922. 136—138. 1. — Ua.: Végszó az Ady-anthológia ügyében. Uo. 1922. 266—268. 1. — Fenyő Miksa: Ady Endréről. (Ady Lajos könyve). Uo. 1923. II. 473—477. 1. — Babits Mihály: A Vörösmarty Akadémiáról. Uo. 1925. I. 433—437. 1. — Schöpflin Aladár: A Vörösmarty Akadémiáról. Uo. 1925. II. 3—5. 1. — Hatvány Lajos: Ady a kortársak közt. Bp., 1927. Genius. 23—24. és 27. 1. 10 Babits Mihály: A Vörösmarty Akadémiáról. Nyugat 1925. I. 433—437. 1. Babits — bár nem nevezi meg őket — az avantgárd irányzatokkal is vitatkozik, amikor Ady magyarságát hangsúlyozza, és e magyarságot költészete nagy pozitívumaként fogja fel: Tanulmány Adyról. Uo. 1920. 128—147. 1. — Ugyanígy Földessy Gyula, akinek tanulmányára Babits egyetértéssel hivatkozik: Ady Endre. (Tanulmány és ismertetés). 1919. Klny. a Huszadik Századból.