Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében

ról, hogy ezt a rendkívül gazdag Ady-irodalmat megfelelő részletességgel és alapossággal elemezzük. Így csak annyira konkretizáljuk a Nyugat Ady-örökségét, hogy megfelelő mértékben érzékelhetőek legyenek azok az alternatívák és átmenetek, amelyek elválasztják ezt az avantgárd és az eklekticizmus Adyörökségétől, illetve összekötik vele, tehát hogy felmérhetők legyenek József Attila megváltozó orientációjának következményei Adyhoz való viszonyára nézve. Az összes többi irodalmi integrációhoz viszonyítva a Nyugat vállalta a legkevesebb fenntartással Adyt. Ennek a magatartásnak egyik oldala, hogy kamatoztatták presztízsét, népszerűségét, feloldódtak tiszteletében, saját költői, gondolkodói lendületükhöz munkásságából vettek erőt és irányukhoz útmutatást. Másfelől viszont az Ady-tanulmányok, emlékezések esetében Ady védelméről volt szó az őt ért folytonos és gyakran durva támadásokkal szemben. A nyugatosok közül nem volt mindenkinek egyaránt szüksége Ady presztízsére, Ady nem mindenki számára volt egyforma mértékben tisztelet tárgya. Ellenben, mivel személyében a Nyugat egészét érték a támadások, a nyugatosok Adyt védve saját törekvéseiket védték. Ilyen esetben nem hagyták magára, nem határolták el magukat, tőle. Az Adyt ért támadások visszaverése: ez az, ami közös az Adyhoz való nyugatos viszony legkülönbözőbb változataiban, és ez vonja meg azokat a határokat, amelyek között még nyugatos Ady-értékelésről és értelmezésről lehet szó. Ezen a ponton élesen konfrontálódtak a nyugatos és nem-nyugatos nézetek, érvek, gondolkodás- és magatartásmód, nagy konkrétsággal vált nyilvánvalóvá a határ, ameddig Ady értelmezése és értékelése még nyugatosnak tekinthető, és amelyen túl már valamilyen irányba kilépett a befogadó vagy alkotó a nyugatos keretek közül. Ady emberi lényét és költői teljesítményét a politikai baloldal és az avantgardizmus, illetve a politikai jobboldal és a konzervativizmus részéről érték bírálatok. A Nyugat hívei a baloldali-modern irodalmi közvélemény fenntartásaira nem vagy csak alkalomszerűen válaszoltak.

6 Sőt, nem egy lehetőség nyílt arra, hogy az Adyt ért konzervatív támadásokkal szemben az egymással egyébként ellenséges nyugatos és avantgárd tábor egy oldalra kerüljön. Igen tanulságos ebből a szempontból Franyó Zoltán gesztusa, amelyet a háborúval kapcsolatos állásfoglalások kérdésében a Rákosi Jenő-féle táborral való szembenállás erősítése érdekében tett: bejelentette, hogy A Tett köre feladja különvéleményét Adyról, amíg Rákosiék Adyt támadják, hajlandók elhalasztani tervezett Ady-kritikájukat.

7 Ezzel szemben a konzervatív-jobboldali támadások elleni védekezés az egyik legfőbb ösztönzője, gerjesztője volt a nyugatos Ady-értelmezésnek. E támadások még tematikailag és módszertanilag is mélyen befolyásolták az Adyról értekező nyugatos szerzőket. Konzervatív oldalról mintegy feladták a leckét: hol kell különösen elmélyíteni, finomítani az Ady-képet, hol kell érveket keresni, milyen állítás mellett kell adatokat felsorakoztatni. Nem mintha fogas kérdéseket kaptak volna, sőt, a nyugatosoknak intellektuálisan nagyonis könnyű dolguk volt. Az egy Horváth Jánoson kívül aligha volt méltó vitapartnerük a konzervatív táborban. A konzervatív kritika az Ady-problemati0 Pl. Hatvány Lajos: Ady világa. Wien, 1924. Pegasus. (L. az 59. sz. jegyzetet.) 7 Franyó Zoltán: Néhány gorombaság az igazság nevében. A Tett 1915. nov. 1, 1. sz. 18—19. I. — Hasonló gesztusként értékelhetjük a Nyugat részéről, hogy leközölte Déry Tibor: Az utolsó nemzeti költő c. írását (Nyugat 1919. 343—348. 1.), amely szellemében avantgárd volt. Ady-képe megegyezett Kassák és köre Ady-értelmezésével.