Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Csaplár Ferenc: Ady Kassák 1920 utáni munkásságának tükrében

CSAPLÁR FERENC ADY KASSÁK 1 9 2 0 UTÁNI MUNKÁSSÁGÁNAK TÜKRÉBEN 1. Ady Kassák munkásságában a pályakezdés adys-nyugatos periódusa, majd A Tett és a hazai Ma idején az Ady munkásságával való kritikai szembenézés után akkor jelent meg újra, mikor a magyar avantgárdé vezérének a bécsi emigrációból való hazatérésre készülődve szembe kellett néznie a Ma által képviselt irodalmi, művészeti törekvések és a hazai tömegízlés közötti ütközés problémájával. Erre a szembenézésre a Népszava 1925-ben lezajlott avantgardevitáján került sor. A vita az 1920-as évek elején színre lépő, magát többnyire az avantgárdé eszközeivel kifejező fiatal nemzedék, valamint Kassák munkásságának értékelése körül robbant ki. Középpontjában a néptömegek és a kultúra, a művészegyéniség és a szocialista párt közötti kapcsolat, a közérthetőség, a tartalmi és ízlésbeli korszerűség kérdése állott. A polémia e tekintetben folytatása volt a Népszava 1909-ben lezajlott Ady-vitájának.

1 Kassák és több vitapartnere tudatában volt e folyamatosságnak. Álláspontjuk igazolására minduntalan visszatértek az Ady-vita különböző mozzanataira, tanulságaira. A polémia végül is Kassákot az Ady-vita irodalmi és kultúrpolitikai tanulságainak maradandó érvényű megfogalmazására késztette. A Népszava irodalmi rovatának vezetői számára az Ady-vita intő például szolgált arra nézve, hogy a munkásmozgalomnak az új irodalmi és művészeti törekvések iránt érdeklődéssel és előlegezett bizalommal kell lennie. Szakasits Árpád, az avantgarde-vita kezdeményezője elhatárolta magát és a lapot az ízlésbeli konzervativizmustól. ,,És készek vagyunk — írta

2 — verekedni a konzervatív szeműekkel és a penészes agyúakkal, ha csak azért akarnak letaposni valami szépet, mert az szokatlan, és ismeretlen, új és forradalmi formában jelentkezik." Nyigri Imre az ízlésbeli korszerűség védelmében félreérthetetlenül az Ady-vita tanulságaira hivatkozott. „Nem szabad — írta

3 — ... megismétlődnie annak, hogy vegyes érzelmekkel, sokszor bántó, mindenesetre fölös és ma már szégyellnivalóan erős támadásokkal fogadjunk egy fejlődésnek indult irodalmi irányt, amelyből talán ma még félszegen, de kétségtelenül az új ember *arca tárulkozik ki." Szakasits volt az első, aki a vitába bedobta Ady nevét. Ám korábbi állásfoglalásának logikájától eltérően nem a maga korában a munkásmozgalom tekintélyes részétől értetlenséggel fogadott, az 1909-es Ady-vita során Csizmadia Sándorék által kitagadott újítóra, hanem az azóta megértett és befogadott alkotóra hivatkozott. 1 Az Ady-vitáról 1. Király István. Ady Endre. Bp., 1970. Magvető K. II, 38—43. 1. 2 Szakasits Árpád: Űj költészet. Népszava 1924. szept. 7. 199. sz. 5—6. 1. 3 Nyigri Imre: A fiatalok irodalmáról. Uo. 1925. máj. 1. 98. sz. 27. 1.