Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Kispéter András: Ady és a szecesszió
párosult, a népi gyökerekig visszanyúló nemzeti művészetet kívánják létrehozni. Lyka Károly, amikor 1902-ben megállapítja, hogy ,,a magyar művészek törekvése azonos a külföldi művészek modern törekvésével", azt is hozzáfűzi, hogy: ,, . . . ez az egyetemes újítási törekvés egyes országokban nemzeti stílusnak ad létet... a magyar művészet még sohasem volt a mainál kedvezőbb helyzetben.. ."/ l8 Az idő Lyka Károlyt igazolta, az elkövetkező évtized valóban a magyar művészet újjászületésének a kora. Ma már aligha van, aki tagadná, hogy a magyar zene Bartók és Kodály nevéhez fűződő megújulása, világszínvonalra emelkedése is innen, ezekből a századeleji törekvésekből nőtt ki, és itt találjuk meg a gyökereit a modern magyar festészetnek is. Hogy mennyire tudatos volt a korszerű, az egyetemes stílussal szinkronban levő, a népiből megújított nemzeti stílus igénye, mutatják Lechner Ödön építészeti kísérletei is. ,.Nekünk ezt a magyar népstílust — írja Lechner — meg kell találnunk, mint valamely nyelvet"/ 19 Ezekkel a művészeti, képzőművészeti kísérletekkel esik egybe Ady költői indulása és a Nyugat-mozgalom kibontakozása. Amikor a Nyugat írói szembefordulnak a nép-nemzeti, konzervatív irányzattal, nem a nyugati irodalmakat, nem a francia szimbolistákat utánozzák, hanem, a kor általános törekvéseivel összhangban, a korszerű magyar irodalom megteremtésén fáradoznak. Csak innen érthető meg Ady konok magyarságtudata, elkeseredett tiltakozása a magyartalanság, gyökértelenség vádja ellen. ,,Ös Napkelet olyannak álmodta, / Amilyen én vagyok" — írja öntudattal: "(S az álmosaknak, piszkosaknak, / Korcsoknak és cif rálkodóknak, / Félig-élőknek, habzó szájúaknak, / Magyarkodóknak, köd-evőknek, / Svábokból jött magyaroknak / Én nem vagyok magyar?)" (En nem vagyok magyar?) ,,De az igaz: az én vagyok,/De a magyar: az én vagyok" — kiáltja világgá (Egy harci Jézus-Mária). „Ond vezér unokájá"-nak vallja magát, de a modern kor gyermekének is, „fajából kinőtt magyarénak: „Hiába akarnám, szeretném — írja —, Nincs hozzá semmi közöm, / Más a szemem gerincem, eszmém. — Más a lovam, a vérem, álmom ..." (Ond vezér unokája). így jut el Ady az igazi magyarság lényegét keresve — Bartókhoz hasonlóan — az ősihez, a népihez, a bujdosó kuruc versekhez. S így, a népiségen, a kurucos ősi tagoló verseken keresztül egyesül nála a nemzeti formakincs, ritmus a legmodernebb, korszerű életérzéssel. A modern nemzeti művészet megteremtésére irányuló törekvés mellett nem volt idegen a szecesszió művészeitől a szociális kérdések iránti érdeklődés sem, közülük többnek közvetlen kapcsolata is volt a haladó mozgalmakkal. Ez is lényeges velejárója a szecessziós tiltakozásnak, és szükségszerű következménye az egyetemességre törekvésnek. Aragon is kiemeli „e művészet szocialista jellegét". 50 ,,... Zola, Bourget és mások ellenére — írja Anatole Baju — a holnap irodalma nem lesz sem naturalista, sem pszichológiai, sem szimbolista, sem román: hanem szociális lesz." 51 Berlage még általánosabban fogalmaz: „ ... az új világérzés az emberek társadalmi egyenlőségét hirdeti, azon alapul. De nem ama bizonyos túlvilágra hivatkozó vallási értelemben, hanem ezzel ellentétesen: evilági vonatkozásban." 52 48 Lyka Károly: i. m. Uo. 457. és 459. 1. 49 Lechner Ödön: A szecesszió művészi újjászületése. Uo. 478. 1. 50 Louis Aragon: i. m. Uo. 441. 1. 81 Anatole Baju: A holnap irodalma. Uo. 194. 1. 52 Hendrik Petrus Berlage: i. m. Uo. 257. 1.
