Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében
elé. 2í ' A halált egyébként Ady is sokféle formában képzelte el: látta kaszás embernek (A mi Násznagyunk), látta az Élettel együtt menekülő Halálnak (A menekülő Élet), de látta csontokból katedrálist építő hatalmas úrnak, HalálÚrnak is: Most megimádom ijjedőn E csontokkal építő angyalt. De épít dúlva a Halál Tetem-téglákkal föl az Égig S mindig közelebb s közelebb, Bajtárs rokon csontjával épít. (A csontvázak kathedrálisában) A mongol mitológiában is egy különös úr, Fekete ló-úr (Hara Morin Esin) győzi le az erős embereket, és viszi őket a túlvilágra. 27 A háború alatt látta azonban Ady igazán borzalmasnak a halált. Rettenetes képek tolultak fel képzeletében, és ezek közül néhány konkrét mesékkel is kapcsolatba hozható. A háborút látta a Halál és Szépség nászának (Egy háborús virágének), és látta nagy vér-lakodalomnak (Cifra szűrömmel betakarva). Olyanok ezek a képek, mintha Ady azokból az osztják, illetve vogul mesékből vette volna, amelyekben egy-egy lakodalom iszonyatos öldökléssé fajult. De látta a háborút rettenetes nagy tivornyának is : Terítve a Föld: lakni tessék, Tombolj, Világ, most szabadult el Pokloknak minden pokla rajtad . . . Véres bor koponya-pohárban. Hajtsd föl, Világ, idd ki fenékig . . . (E nagy tivornyán) Ilyen iszonyatos képek csak a legősibb mesékben fordulnak elő. Emberfejekből készített ivókupákat Abaj Geszen kán, a burját mitológia egyik hőse is. 28 A Hulladémon huszonöt meséjében pedig a következőket olvashatjuk: „...eközben váratlanul ott termett egy szörnyű bráhman-ráksasza. Teste, mint a viharfelhő, haja sárga, mint a villám, bőre koromfekete, homloka köré belekből csavart koszorút..., emberfejről rágta a húst, koponyából ivott embervért . . ,". 29 A háború során Ady képzeletében életre kelt szörnyek leírásába érezhetően konkrét meseélményei is belejátszottak. A Titok arat c. költeményének szörnyalakja is mintha csak valamelyik rettenetes ázsiai meséből került volna a versbe, pedig tudjuk, hogy Adynak itt legközvetlenebb forrása a Biblia volt: 26 Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok. Pécs, 1957. 27 L. Lőrincz László: i. m. 146. 1. 2S L. Lórincz László: i. m. 92. 1. 29 L. a 24. jegyzetben i. m. 151. 1.
