Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - M. Pásztor József: József Attila folyóirata, a Valóság
a polgárságnak a filozófiai idealizmus, tehát a valóság leplezése", másrészt pedig arra, hogy ,,a materialista módszer ellentétébe csap át, ha nem mint a történelmi kutatás vezérfonalát alkalmazzák, hanem kész sablonként, amelyhez a történelmi tényeket hozzáidomítják". Fejtő Ferenc a behaviourizmus burzsoá elméletét Leninnek a Materializmus és empiriokriticizmus című könyvében kifejtett elméleti megállapításaival cáfolta, s egyben igazolta az alapvető történelmi igazságot, hogy „az ember a társadalom produktuma". József Attila saját, Egyéniség és valóság című tanulmányában az egyén és valóság dialektikus kapcsolatának elemzésével, valamint annak érveivel törekedett alátámasztani a személyiségről vallott materialista igazságot. Ennek egyik vitatott tételét pár hónap múlva az erdélyi Korunk című folyóiratban magyarázta meg. 5 A Vaíóság-nak, mint a többi marxista folyóiratnak — forradalmi napilap híján — az aktuális nemzetközi politikai élet eseményeinek elemzését is el kellett végeznie. Agárdi Ferenc a fasiszta Itália gazdasági helyzetének elemzésével mutatott példát a marxista társadalomkritikára. Horner Miklós pedig a Duna menti államok megbékélésének lehetőségét vizsgálva tárta fel azokat a tőkés és nagyhatalmi érdekeket, amelyek útjában álltak a megegyezésnek. Romain Rolland „A megtámadott Kína nevében, a veszélyeztetett Szovjetunió nevében, a föld minden népeinek nevében" kiáltott nemet a készülő új háborúnak — A japán—kínai háborúról című cikkében. Agárdi Bertrand Russell Kína című könyvének ismertetése során szocialista és polgári pacifista állásfoglalás különbségére mutatott rá, valamint megállapította, hogy a polgári szerző gondolkodásának korlátai miatt nem vett tudomást az akkor már 80 milliós „Szovjet-Kínáról", illetve nem ismerte fel e tény jelentőségét a birodalom jövője szempontjából. A Figyelő rovat legtöbb cikke a diák- és értelmiségi problémákkal foglalkozott. Kitekintésként statisztikai adatokkal szemléltette a gyermek- és felnőttoktatás nagyarányú fejlődését a Szovjetunióban; illetve a hatalomra törő német fasizmus nevelési elveiről megállapította, hogy „a tőkés termelés hathatós védelmét és támogatását szolgálja". Rajk László Könyöradomány vagy gazdasági harc, Stolte István A nyomorgó intellektuális fiatalság, valamint az Ideológiai harc a fiatalságért című cikke a magyar egyetemi és középiskolás diákság helyzetével foglalkozott. Statisztikákkal bizonyították, hogy az uralkodó osztályok saját, fiaik részére sajátítják ki az iskolákat. A felvételeknél korlátozásokat alkalmaznak, illetve a magas tandíjakkal s egyéb iskolai költségekkel teszik lehetetlenné a továbbtanulást a „szegénydiákság" számára. Ezek az írások agitációs feladatot is elláttak. Rajk László cikke akcióprogramot adott a szegénydiákság érdekvédelmének megszervezésére. Egy másik cikk „tandíj ellen küzdő bizottság" megalakítására szólította fel az egyetemi ifjúságot. A diákság politikai felvilágosítása céljából leplezték le a hivatalos ifjúsági szervezetek osztályjellegét. Nézetük szerint a kizsákmányolók frontja „a katolikusoktól a szociáldemokratákig — egységes" volt, s velük szemben „a szellemi és fizikai munkások egységfrontját kell állítani", mert „a szocializmus győzelmét csak ez hozhatja meg". Fejtő Ferenc a Szellemi munkanélküliség és a „rosta" című cikkében a diplomás értelmiség munkanélküliségéről megállapította, hogy az „az általános 5 József Attila: Kapitalista tervgazdaság vagy marxista elmélet? Korunk, 1932. szeptember, 688. 1.
