Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Tverdota György: József Attila: Március

TVERDOTA GYÖRGY JÓZSEF ATTILA: MÁRCIUS E tanulmány tárgya József Attila Március című versének elemzése. A vers 1937-ben keletkezett, a Flóra-versek sorozatának egy darabja. Születésének történelmi és személyes körülményei (a fasizmus valósága, a fenyegető világháború, a költő betegsége, a Flóra-szerelem) ismert tények és magából a versből is közvetlenül kiolvashatók. Ezért — hogy érzékeltessem a József Attilát ez idő tájt foglalkoztató problematikát — elegendő lesz idézni Leven del Júlia és Horgas Béla könyve, A szellem és a szerelem egy idevonatkozó megállapítását: „A végső összeomlás előtt József Attila fegyelmezett víziókban, tiszta és gyöngéd hexameterekben, pontos dalokban fogalmazza meg vágyódását, azt, ami lehetne, aminek lenni kellene. Eszményeit mutatja föl, rendezi el még utoljára a szerelem áramában. Minden Flóra-vers egy-egy diadal, érv az emberi összetartozás teremtő öröme mellett. De a boldogságot átjárja a kétely, a külvilág drasztikus közeledése, az egyensúlyt állandóan veszélyezteti a szorongás és a félelem egyre sokasodó réme. A szerelem dicséretével összeolvad a féltés remegése."

1 A vers tartalmát megalapozó élmény, a szerelem fenyegetettségének érzése összetett szerelmi élmény. A szerelem az egész személyiséget hatalmában tartó szenvedély. Az életét veszélyeztető erők ezért a személyiség életének legbensőbb tartalmát, szerelmét fenyegetik. A létbizonytalanság, a pusztulástól való félelem, önmagunk féltése összekapcsolódik a hozzánk közel álló lény életéért való aggódással, a másik (mások!) sorsáért érzett felelősséggel. Az önmagát és társát (társait!) féltő egyén spontán természetes indulattal: gyűlölettel fordul a kívülről jövő ellenséges erő felé. A félelem, a felelősségérzet és a gyűlölet annál erősebb, minél tisztább, harmonikusabb, belülről felhőtlenebb a szerelmi kapcsolat. Ha meg akarjuk fogalmazni a tartalomból a belső forma számára következő meghatározásokat, két irányban haladhatunk tovább. Először: a fentebb leírt azonosítás következtében a szerelem önmagán túl mást is jelent. A szerelem féltése az élet féltésének jelentését is magába szívja. A szerelem általánosult, átvitt értelmet nyert fogalma magához vonz minden olyan fogalmat, összefüggést, amely az élettel kapcsolatos. Jelenti továbbá a szeretetet is, amely a szó szoros értelmében vett szerelemmel igen közeli, de szociálisabb, a személyt több emberhez vagy tárgyhoz kapcsoló érzelem. A „szerelem — élet — szeretet" fogalmak köré így kristályosodik ki a versben minden olyan összefüggés, amely az emberileg értékeset, pozitívat jelenti a költő szemében: víg remény, boldog vagyok, gyermek a lelkem, szép szerelmünk, vigasz, gondos, mi teremtünk, szép, okos, bátor, értelmes, őriz, jó gépen, művelhető stb. Szemben a szerelem fogalma köré csoportosuló összefüggések rendszerével a pusztulás, pusztítás 78 i Levendel—Horgas: A szellem és a szerelem, Bp. 1970. 82. 1.