Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Kabdebó Lóránt: Kétféle ars poetica

kreáció, vagy idővel tárgyilagosan korrigálható vágyakozás — azaz „szertelen". Tehát a történeti szemlélet számára az ember nem nagysága, és nagysága egyként tárgyi valóság, csak a kettő között esetenként konkrét időbeli és ebből következően nagyságbeli feszültség van. XXX Szabó Lőrinc verse pszichológiai és logikai megformáltságú. Ez a vagylagosság a mellérendelés és a sorrend kérdése mellett kizárásosságot is jelent. Melyik dominál a versben, azaz — a Szabó Lőrinc-i kérdés szerint — az igazság kimondásában. A logika szinonimájaként a ,megfogalmazás' áll, ennyiben már konkrét ars poeticái utalást kapunk. A vers szervezője, a megfogalmazás: a logika. Szabó Lőrinc verse tehát alapjaiban logikai megformáltságú. A logika szolgálatában állnak a grammatikai, a retorikai és természetesen a filozófiai és pszichológiai terminusok is, de még a poétikai eszközök is. És ez utóbbiak közül hangsúlyoznunk kell, hogy az olyan poétikai-stilisztikai alapegység, mint a kép, ebben az esetben szintén a logikának alárendelt szerepet játszik: magyarázó jellegű (a rab esetében), példázat szerepű (a hal és háló); a költő nem képben, hanem képzetekben gondolkodik, és ezekből rakja össze az adott helyzethez leginkább alkalmazható, illetőleg az adott helyzet jellemzésekor legkevésbé másfelé is társítható képet. Képei ezért az önelvű képvizsgálat szempontjából mesterkélteknek, sőt erőltetetteknek hatnak. Sokszólamúságuk nem a kép-egységen keresztül érvényesül, hanem a benne társított képzetek sokirányú logikai társulási lehetőségeiben realizálódik. így azután a vers szövege nem mutat eltérést a beszélt (köznapi és a helyenként vele szövődő, azt kiegészítő filozófiai és pszichológiai) nyelvtől, a lang és parol között minimális a feszültség; ugyanakkor a szavak helyzeti értéküknél fogva térnek el köznapi értéküktől. A logika által szervezett grammatikai-retorikai és poétikai rendben olyan különleges és sokarcú funkcióba kerülnek a szavak, amely komplexitás sokkal teljesebben hívja elő képzetük körét, mint az egy irányban kiteljesítő, de ezáltal meg is kötő akár legbrilliánsabb poétikai, vagy legfantáziadúsabb képi szerepeltetés. Szabó Lőrincnél ez a logikai szervezettségű vers dialógusra bomlik: egymástól elkülöníthető, egymást ritmikusan váltó kétféle jellegű részletekből épül. Példaként vegyük a már idézett harmadik versszak első felét : A versszakba lépés sorrendjében van egy lázadó-típusú: Nem! nem! nem bírok már bolond szövevényben lenni szál; és egy beletörődő-típusú részlet: megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj ! amelyek az adott versszakban képi megformáltságúak. A képeket záró rímek grammatikai és hangzási megfelelése (lenni szál — fájni, ha fáj!) mégis aláhúzza a logikai megfelelést: a lázadás a bent ítélete, a beletörődés a kint igénye. Az első típus egyszerre a lázadás a maga nyugtalan tiltakozásával (Nem!