Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Csaplár Ferenc: Munkásmozgalom és művészet (Vita a Népszavában)
CSAPLÁR FERENC MUNKÁSMOZGALOM ÉS MŰVÉSZET (VITA A NÉPSZAVÁBAN) Kassák 1925 nyarán Bécsből Munkásmozgalom és művészet címmel cikket küldött a Népszavá-nák, hogy odahaza a kérdésről vitát provokáljon. 1 Vállalkozására a történelmi pillanat parancsa késztette. A magyar munkásmozgalom a 20-as évek közepén a magyar ellenforradalmi rendszer konszolidációjával új küzdelmek elé érkezett. A tömegek megnyerése, az uralkodó hatalom szellemi offenzívájának visszaszorítása érdekében nagyszabású szocialista kultúrmozgalom létrehozása vált szükségessé. Kassák felismerte ezt, a közvetlen teendőket illetően pedig a táboron belüli nézetek szembesítésének, az elvek tisztázásának halaszthatatlan fontosságát. Elsősorban a szűklátókörűséggel, a perspektívátlansággal. a mozgalmi gőggel és bezárkózottsággal volt vitatkozni valója. Az irodalom és művészet társadalmi szerepét a végső cél, a teljes politikai, gazdasági és morális felszabadulás távlatából kiindulva vette számba. Vitába szállt a hazai szociáldemokrata mozgalom kultúrpolitikájának azzal az irányzatával, mely a klasszikus művészetet akarta a munkások közé bevinni. Nem a klasszikus művészet megismerését, megismertetését kifogásolta. A teremtésről, a szocialista világszemlélet és életérzés kifejezéséről való lemondás ellen emelte fel szavát. A szellemi paszszivitás mögött felismerte a tudatbeli felemásságot, a mozgalmi és politikai távlattalanságot. Kijelentette: ,,ha az utánérzésnél és az utána formálásnál nem vagyunk többre képesek a művészet területén, akkor kétségtelenül dilettánsok és epigonok vagyunk a társadalom gazdasági és politikai harcaiban is". Kritikai módon elemezte a szocialista elkötelezettségű művészet megteremtésére irányuló korabeli kísérleteket. A többletet létrehozó művészet igényéből kiindulva rámutatott a proletkult elmélet hibáira, a művészi alkotómunkához szükséges képzettség és az elnyomott proletártömegek alacsony műveltségi és ízlésbeli színvonala közötti ellentmondásra, a munkásosztály történelmi hivatásával ellentétes szektás bezárkózásra. A proletkulton kívül azzal a másik elmélettel és gyakorlattal szállt vitába, hogy ha nem is a proletariátus műveletlen tömegei révén, de mégis azok értelméhez alkalmazkodva lehet a szocialista művészetet megteremteni. Rámutatott, hogy ennek a szemléletnek az elfogadása a művészet szociális hivatásáról, a tudatformálásról való lemondást jelenti. A mozdulatlan tömegeket művészetteremtő erőül, vagy ízlésüket, műveltségi állapotukat a művészet számára mértékül elfogadó szemléletnek a bírálatával s ezzel kapcsolatban a nyomor szentimentális fölpanaszolására, a politikai frázisokra, a szegényember-költészetre, a klasszikus formában rosszul megverselt robotdalokra, az élet irodalmi elhígítására. a rosszul összecsengő rímekre és óvatos jambusokra, az alkalmi föl1 Kassák Lajos: Munkásmozgalom és művészet. Népszava, 1925. július 19. 4—5. 1.; 1925. július 24. 4. 1.: 1925. július 30. 4—5. 1.; 1925. augusztus 9. 4—5. 1.; 1925. augusztus 13. 2—3. 1.; 1925. augusztus 23. 12, 1.
