Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Merva Mária: Illyés Gyula és az ifjúmunkás mozgalom
tisztázódott is. Persze, hogy végül is, sajátmagán kívül, ki segítette a szabaduláshoz, az nem derült ki. De ma már tudjuk: Illyés volt. Mauthner a börtönudvari beszélőn adta elő Illyésnek, hogy mire van szüksége a szökéshez. „Még föl is írta, sorrendben, még térképvázlatokat is csinált. Igazolványok kellettek, menetrend, kirándulótérkép az Ipolyság vidékéről, egy-két napra lakás, ha nem indulhatna rögtön. És pénz persze, a menyasszonya révén. Az nem járhatott be hozzá, lévén Sugár Tivadar •— Duczynska Ilona férjének — a húga." 11 Mindezt Illyés végzi el, „alig tudatosítva a veszélyt". Közben érettségizik. A megbeszélt napon, június 20-án egy kávéfőzésben várja Mauthnert. Aztán Lehel utcai lakásán átadja a mérnöknek a szükséges holmikat és Mauthner még aznap este Bécsbe utazik. Mauthner családját szabadon engedték, a főfegyőrt másfél évi börtönre és tízévi hivatalvesztésre ítélték. Ami Mauthner és társainak az akcióban betöltött szerepét illeti, Szabó Ágnes a dokumentumok alapján arra a következtetésre jut, hogy: „Nem voltak provokátorok, sem spiclik, de felelőtlen, pénzéhes, mindenre kész kalandorok." Mauthnert szökése után Bécsben jelentkezésekor kizárták a pártból. Ez befolyásolta későbbi mozgalmi sorsát is. Hamarosan Franciaországba ment. (Itt találkozik majd vele Illyés ismét.) Tagja lett a Francia Kommunista Pártnak. Mikor azonban bécsi kizáratása kitudódott, a Francia Kommunista Pártból is kizárták. „Az ifjú szív legtermészetesebb, leggyakoribb mozdulata": áldozat volt ez a tett, Mauthner megszöktetése Illyés részéről. Egy ember szabadságáról volt szó. Arról ugyanakkor, hogy a forradalomért továbbcselekvőt az elleforradalom megtorolta. így az egy ember szabadsága az emberi szabadságot jelentette — ott és akkor. Illyés magatartásának értékelése szempontjából nem az a lényeges, hogy a párt, az elvtársak hogyan ítélték meg azt az embert, akit kiszabadított a börtönből. Lényegtelen, hogy Mauthner kalandor volt-e vagy sem. Korvin Ottót akarta megszöktetni a siralomházból, ebbe bukott bele. Illyésnek módjában volt segíteni. A forradalomért, a fehérterror ellen. De volt ebben romantika is, szívdobogtató izgalom, a kockázat vállalása, egy nagy titok hősévé válni. Mint ahogy romantika fűtötte azt a csoportot is, amelynek már mint egyetemista lett a tagja Illyés: „Szegi aktivista folyóirat alapítására, Miller absztrakt, de mégis forradalmi rajzok kiragasztására, jómagam a Baranyai Köztársaságnak önálló agrárszocialista dunántúli állammá való kiterjesztésére, Normái a villamosművek megszállására akarta felhasználni. Az egység nemcsak Pauler előadásain volt meg köztünk a bölcsészeti kar nagytermének két padsorában és a filozófiai szemináriumban. Kiegészítettük egymást." 12 Illyések is azonnal mozgalmat akartak indítani az egyetemen. Hiszen bennük még olyan minta emléke is élt elevenen, mint a Galilei-kör. „Néhányan, kommunista és haladó szellemű diákok — a rengeteg fajvédő, ébredő magyar, turulista és egyéb között — hamarosan megtaláltuk egymást, és próbáltunk valami mást csinálni — emlékezik Markos György, a csoport egyik tagja. — Menczer Béla, Szegi Pál, Illyés Gyula, a Kecskeméti fivérek és mások, összejöttünk, beszélgettünk, vitatkoztunk, meg akartuk alapítani a "Progresszív Diákok Szövetségéit, ami persze nem sikerült. Erre egy tudományos jellegű fedőszervvel próbálkoztunk, aminek a »Logos« nevet adtuk volna. Védnökül Kornis Gyulát kértük fel, ő azonban átlátott a szitán és nem vállalt semmiféle közösséget velünk." 13 ' A „hogyan"-nal 11 Illyés Gyula: Bátyám Párizsban, i. h. 252. 1. 12 Illyés Gyula: Hunok. Parisban. (Illyés Gyula munkái sorozat) 1970. 13 Sükösd Mihály interjúja Markos Györggyel. Valóság, 1975. 4. sz. 51—61. 1.
