Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Merva Mária: Illyés Gyula és az ifjúmunkás mozgalom

emlékezve, — Az egyszeregy törvényeit sem ismertem, nemhogy a kettős könyvvitelét, az áru vegytanét, a német banklevelezését. Két-két vizsga közt épp csak a puskák kezelését tanultam meg."

2 Az az időszak volt ez, amikor egy diák joggal érezhette, hogy a tanulásnál fontosabb dolga is akad: a közéleti tevékenység. El-ellátogat a Galilei-kör üléseire, ahol 1917-től kezdődően antimilitarista tevékenység folyik Duczynska Ilona és Sugár Tivadar vezetésével. Ha nem is aktív tagja a körnek, de munkájuk ismeretes előtte. (Ünneplik az 1917-es forradalmat, röpiratokat adnak ki, háborúellenes agitációt folytatnak, 1918 januárjában részt vesznek az első munkástanácsok megalakításában, de még ebben a hónapban a rendőrség be is zárja a kör helyiségét, és letartóztat húsz galileistát.) Az őszirózsás forradalmat az utcán éli át. Jelentősebb politikai tevékenységbe a Tanácsköztársaság alatt és után sodródik. „Tágabbra, magasabbra sose nyílt eladdig a mennybolt az én ifjúi képzeletem öt világrészében, mint akkor, 1919 március 21-én."

3 A tizenhat éves diák hőskorban érezhette magát. A magyar történelem egyik legjelentősebb sorsfordulójának közeli szemlélője, résztvevője lehetett. Az ösztönös forradalmiság kezdett célt, értelmet nyerni, határozott tartalommal feltöltődni. Olyan cselekvésre nyílt lehetőség, amilyenre minden kor minden fiatalja vágyik. Egy forradalom eszméit kellett a győzelem után valósággá építeni. Ügy képzelték, hogy most már csak rajtuk múlik: milyenné teszik azt az új világot, amely megteremtésének ideje, ím egy csapásra elérkezett. Az ifjú képzelgését, hogy a lehetőségek határtalanok, most a történelem, a való látszott igazolni. Természetesen, az ifjú forradalmár cselekedni akar, hasznos lenni ebben az újéletteremtésben. „Nekünk, az én nemzedékemnek, barátom, megadatott, hogy kiábrándultság nélkül nyúljunk az élet dolgaihoz, oly odaadással, mint játékainkhoz."

4 1919-ben az iskolaév vége felé bekerül az agitátorképző iskolába. A Tanácsköztársaság Propagandaügyi Népbiztossága indította ezt a tanfolyamot mintegy harminc középiskolás számára. Az agitátoriskola megszervezője Varjas Sándor volt, Illyés történelemtanára a kereskedelmiben, a Tanácsköztársaság alatt egyetemi tanár. Részben itt ismerkedik meg Illyés azokkal az emberekkel, akik sorsának további alakulásában is — közvetve vagy közvetlenül — jelentős szerepet játszanak. Itt köt barátságot Wessely Lászlóval, csak az együtt töltött párizsi emigrációban derül ki: életre szólót. Itt találkozik először Szegi Pállal, akinek útja azonos az övével egészen Párizsig. Az Andics lány testvérek (Erzsébet és Margit), Ignotus Pál, Nyigri Imre, Benedek Gábor, Katona Nándor, Bogdány Rózsi, Pártos Alice, Fazekas Erzsébet, Róth Pál és Illyés Balázs Imre nevű osztálytársa voltak még — többek között — a hallgatói ennek a tanfolyamnak. „Az agitátoriskola — emlékszik vissza Wessely László — a Galilei-kör immár új helyiségében, a Sörház utcában indult meg. Ez valamiféle burzsujklub általunk lefoglalt, nagyon szép, kényelmes helyisége volt. Két tanár tartott nekünk előadásokat: Nemes Dezső ügyvéd és Litván József bölcsészhallgató. Litván József tanította, helyesebben: neki kellett volna tanítania a marxista filozófiát. Amíg azonban Nemes Dezső kitűnően adta elő Marx gazdaságelméletét és a történelmi materializmust, addig Litván inkább idealista szellemben Dosztojevszkijről beszélt. Dosztojevszkij regényei akkor még nem voltak ma2 Illyés Gyula: Bátyám Párizsban. Körkép. 1968. 252. 1. 3 Illyés Gyula: Megtágult ég. Haj szálgyökerek. 1971. 361. 1. 4 Illyés Gyula: Kora tavasz. 1941. I. k. 13. 1.