Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

BEVEZETŐ - Szabolcsi Miklós: A magyar szocialista irodalom kutatásának problémái

visszhangtalanok, és kevéssé folytatódnak, akkor elsősorban ezt a törést érzem legerősebbnek. A magyar szocialista irodalom történeti folyamatában van egynéhány olyan csomópont, amely az előbb említett elméleti-történeti-kritikai kérdések ütközőpontjává válik, amelynek kutatása és további megvizsgálása éppen azért válik fontossá. Csak címszószerűen szeretnék felsorolni négy kérdést: az egyik a Kassák-pálya és mű, amelyeknek megrajzolásához, értékeléséhez nagyon sokszor nyúltak hozzá, nagyon sokszor indultunk neki, és amelynek úgy érzem, hogy változatlanul vannak teljesen elintézetlen pontjai. Egyetlen példát szeretnék mondani, habár nagyon sokat lehet vitatkozni. A mai nyugatnémet irodalomtörténet-írás baloldali szárnyának azon az egyre határozottabban és most már több kötetben kifejtett álláspontján, amely az úgynevezett Neue Sachlichkeitet, az új tárgyilagosságot, általában a forradalmi expresszionizmus utáni folyamatot, a burzsoázia előtti behódolásnak, kompromisszumnak és ezért objektíve a fasizmus előkészítésének értékeli. Lehet vitatkozni ezen az állásponton, amely az 1925—32-ig terjedő német irodalom Neue Sachlichkeit korszakát az eddiginél sokkal negatívabban ítéli meg, mégis el kellene gondolkoznunk a magyarországi antifasiszta irodalom egységén belül bizonyos magatartásformáknak, így a konstruktivizmus késői szakaszának és éppen az új tárgyilagossággal kapcsolatos jelenségeknek az értékelésén. A türelmetlen, balos álláspontot nem kell osztani, de abban az értékelésben, hogy ezt az egész 1925—32-es korszaknak az irodalmát sokkal bonyolultabban, árnyaltabban és nem egyöntetűen pozitívan kell néznünk, ebből a szempontból van számunkra is figyelemre méltó. A másik ilyen kérdés, amely természetesen kulcskérdés a ma kritikai szempontjából, az a Déry-életmű értékelése. A harmadik kérdés az úgynevezett munkásirodalom problémája, amely most ismét fölvetődik, és azt hiszem, hogy a negyedik ilyenfajta probléma, mint mindig is, amelyben minden probléma összegeződik: a József Attila-életmű értékelése és ilyen szempontból való megvizsgálása. És még egyszer megemlítem, a magyyarországi irodalomtörténeti és kritikai életnek is egyik legfontosabb kérdése Lukács és a magyar kultúra, a Lukács-életmű és a szocialista irodalom fejlődési folyamatainak árnyalt vizsgálata. Végül: nyugtalansággal, kielégületlenséggel és önmagam számára is tisztázatlansággal tölt el az, hogy bár felismertük és többszörösen, minden oldalról világosan megfogalmaztuk, de nem gondoltuk eléggé végig az össznemzeti irodalom és a szocialista irodalom, vagy össznemzeti művészet és a szocialista művészet viszonyát. Megfogalmaztuk, hogy a szocialista irodalom integráns része annak, és nem ellenében, hanem azt kiegészítve fejlődött, megfogalmaztuk, hogy a szocialista irodalom egyik legfontosabb, legértékesebb része ennek, de hadd mondjam meg nagyon őszintén, hogy véleményem szerint ez a kijelentés csak deklaráció maradt részünkről, és a kettő vitáit és szerves együttélését nem sikerült eléggé megmagyaráznunk. Ezért van az, hogy a magyar köztudatban, a kritikai köztudatban is, él egy külön össznemzeti irodalomnak a képe és emellett külön egy kicsit protokolláris vagy egy kicsit hivatalos, vagy inkább kívánságszerű szocialista irodalmi kép. A kettő szerves egysége, a kettő szerves összetartozása nem világos, nem egységes és az irodalomtörténet és kritikai gyakorlatban is nagyon sokszor kettéválik e kettő tárgyalása. Befejezésül: mindaz, amit mondtam, tulajdonképpen műhelyprobléma. A kutatás műhelykérdése. Azok számára, akiknek mindez készül, szóval az olvasók, a befogadók, a fogyasztók, a tanulók, a nézők számára — mindez egy