Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
SZÖVETSÉGI POLITIKA A HARMINCAS ÉVEKBEN - K. Nagy Magda: A harmincas évek első felének haladó publicisztikájáról
Egyedül a „nemes és tiszta szellemmel" akarja a fenyegető fasizmus felhőit elűzni a Nyugat és a saját feje felől. 15 Halász Gábor itt is kifejti felszólalásában, hogy a mai élet tulajdonképpen helyesli a tömegkultúrát. „Tenger nélkül elképzelhetetlen a sziget" — írja. Hogy aztán mi az az irodalom, amely a tömegekhez szól és mi szól a válogatott elithez, azt rábízza az alkotókra. Egyben azért e konferencián továbblépésként Halász mégis kimondja: „A mai író: rétegíró; elszakad és mégse szakadhat el teljesen a társadalomtól. . ." Az értékmérő — éppen a politika és irodalom kölcsönös jó viszonyát illetően — egyre inkább az lesz, mennyire közösségi gondokat, célokat vet fel egy-egy írás. Szükségszerűvé válik, hogy a haladó író jelen legyen a történelemben. Jelen pedig csak az lehet, aki vállalni meri a dolgozó osztályok előtt álló legfontosabb feladatokat — elsősorban az elavult társadalmi rend megújítását. Ez pedig politika nélkül nem megy. Az írók zöme, az alkotó művészek java része megtalálta a maga speciális módszereit ilyen időkben is. A Nyugat 1933-ban — elsősorban Illyés hatására — Elfogy a magyarság problémafelvetéssel „válaszol" a német fasizmus előretörésére. Csaknem egy évig a legkülönbözőbb fórumokon vitatják az egykezes, s vele a német lakosság növekedésének problémáját. A vita összefoglalására megírt Magyarok megmentése című cikkében Illyés 10 humanista módon elutasít magától minden olyan megoldást, mely „a legtisztább emberiesség, a legőszintébb türelem és jogegyenlőség" magaslatáról késztetné leszállni. A Petőfitől tanult igazságra hivatkozva, elhárítja magától azt az érzést, hogy felháborodjék, s „az egész német népet" támadja amiatt a kezébe került térkép miatt, melyben Németország új határait a Dunánál vonnák meg. „Megvetem és semmi jót sem várok — írja — olyan törekvéstől, mely egyik nép boldogulását a másik rovására akarja kiharcolni." Ez a fordulat kitűnő vívóra mutat; a maga normatíváit egy mozdulattal átruházza az ellenfélre. Csak egyben tévedett itt Illyés, hogy az ellenfél itt már nem a „gyarapodni akaró német nép", hanem maga a hitleri fasizmus. S annál „jogegyenlőséget" emlegetni, történelmi illúzió. A cikk végén megfogalmazott kiáltvány az ifjúsághoz azután helyrebillenti a rossz helyen alkalmazott „lovagi szabályt". A német fasizmus kézzel fogható terjeszkedéséről írottak után áttér arra a nagyon lényeges kérdésre, hogyan lehetne „népünk első légvételét" földreformmal megoldani. A demokratikus jog melletti társadalmi-politikai kiállás, egyúttal a fasiszta veszély elleni készültségét is jelzi. Aggódva keresi Illyés, hol az a közösség, mely „bátor és önfeláldozó", s hol az a nép, melynek „ereje van", s aki száz- és százezrével talpraállna az újonnan kapott földön? Felszólítja az ifjúságot, vegye vállára azt a legfőbb feladatot, derítse ki: „mit akar és hogyan akar élni a nép?" Babits a humanista Európát állítja példaképül és ellenpéldának a fasizmus közeledtére. 17 Halász Gábor Széchenyi-tanulmánya szintén a társadalmilag haladóbb Európa és a magyarság összeötvözésének nagy gondolatát emeli ki. Majd a magyar humanisták széles körű műveltségét és népnevelői szenvedélyét állítja a fenyegető vész ellenébe. Janus Pannonius „erényét" és „küzdő lelkét" s leg15 Konferenciák. Móricz Zsigmond megnyitó beszéde. A Nyugat barátai köre. Irodalmi Szemle, 1932. november 14-i ülésén. Nyugat, 1932. II. k. 461—462. 1. 16 Illyés Gyula: Magyarok megmentése. Nyugat, 1934. I. 411—424. 1. IV Babits Mihály: Bevezetés. „Az európai irodalom történetébe". Nyugat. 1934. 183—188. 1.; Halász Gábor: A fiatal Széchenyi. Nyugat, 1934. I. k. 473—483. és 525—546. 1. és Magyar humanisták. Nyugat, 1934. II. k. 582—592. 1.
