Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Művészeti tár - B. Kiss Éva: Művészeti tár a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Az éremgyűjteményhez kapcsolódóan kellene egy elhanyagolt terület irodalmi vonatkozású anyagát is gyűjtenünk, nevezetesen szükségesnek látszik az éremgyűjtemény jelvénygyűjteménnyel való bővítése. Gyűjteményünkben eddig csak egyetlen darab jelvény van, Pátzay Pál 1942-es Petőfi-jelvénye. Számtalan olyan jelvény van azonban, amely irodalmi életünkkel kapcsolatos (olvasómozgalom, Pen Club-jelvény, írószövetség jelvénye, újabb Petőfi-emlékjelvények stb.), s amelyek segítségünkre lehetnének egy-egy korszak kulturális, szellemi életének vizuális megjelenítésében. Ennek a gyűjteményrésznek a kialakítása anyagi erőfeszítést alig igényel. í Fotó- és filmgyűjtemény Fény képgyűjtemény A fényképgyűjtemény egy részét ugyanolyan művészeti gyűjteménynek kell tekintenünk, mint a képzőművészeti gyűjtemény anyagát. Székely Aladár képei a Nyugat íróiról, Gink Károly fotója Szabó Lőrincről, önálló művészeti értéket képviselnek. Már szó volt arról, hogy a technikai fejlődés adta lehetőségek szélesítik a művészet kifejezési lehetőségeit. A művészeti fotók gyűjtését azonos minőségű feladatnak tekintjük a festmények és szoborportrék gyűjtésével. Jelenlegi állományunkban már szép számmal vannak fotóművészek által készített, és sok esetben művészi értéket képviselő íróportrék. Anyagi és személyi feltételek hiányában eddig kevés gondot fordítottunk a fotó más területen való irodalmi kapcsolataira. A jövőben gondolnunk kell a fotónak, mint korszerű illusztrációs lehetőségnek alkalmazására is. Kiállításainkon (pl. a szárszói József Attila-kiállítás, Kass János kiállítása és bizonyos vonatkozásban a Petőfi-kiállítás is) történtek már kísérletek ilyen munkák felhasználására. A képzőművészeti anyaggal ellentétben azonban a fotógyűjtemény gyarapításánál nem tekinthetjük elsőrendű feladatnak a művészi, esztétikai szempontok érvényesítését. A fotót elsősorban mint dokumentumot, mint primer forrást kell tekintenünk, gyűjtéséhez mindenekelőtt az irodalomtörténet tudományos szempontjai adják a vezérfonalat. Ennek a fiatal gyűjteményrésznek megítélése muzeológiai munkánk során számtalan félreértés forrása is. Horst Mauter említi a fotó múzeumi gyűjteményekben betöltött szerepével foglalkozó tanulmányában, hogy több múzeumban jött létre olyan anyag, mely fényképmásolatokat, újságkivágatokat, kéziratok fotóit tartalmazza. „Sajnos — írja Horst Mauter — az ilyen gyűjtemények többnyire a kiállításokkal vannak összefüggésben, ezért szórványosan jöttek létre, nem teljesek." Érdemes odafigyelni erre a jelenségre, mert múzeumunk fotógyűjteményének fejlődéstörténete is hasonló előzményekre vezethető vissza. Nálunk is él az a szemlélet, amelyről a szerző a továbbiakban így beszél: „amely tagadja a fényképnek, mint gyűjteménytárgynak szerepét, ugyanakkor viszont, mint kiállítási tárgynak csodatévő hatást tulajdonít. A szóban forgó álláspontokkal kapcsolatos jogos bírálatot sok esetben annyira eltúlozzák, hogy a múzeumi kiállításokon felhasznált fényképeket csupán segédeszközöknek tekintik, ugyanakkor tagadják azoknak önálló muzeális tárgyi jellegét, bár azok forrásanyagként igen jelentős értéket képviselnek". Mauter is abban látja a fényképnek, mint primer forrásnak legfőbb jelentőségét, hogy egyidőben keletkezik az eseménnyel, „viszont a festmények és grafikák az esetek többségében jóval az esemény után keletkeznek".