Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Művészeti tár - B. Kiss Éva: Művészeti tár a Petőfi Irodalmi Múzeumban

érezzük, hogy a Képzőművészeti és vizuális gyűjtemény elnevezés — noha nehézkesnek tetszik — a tényeknek megfelelőbb lenne. Képzőművészeti gyűjtemény Festmény gyűjtemény Az anyag legjelentősebb részét az íróportrék vagy írók családtagjainak, hozzátartozóinak — zömmel műalkotás értékű — portréi alkotják. Kisebb része írók hagyatékából, tulajdonából került a gyűjteménybe. Elenyésző részben megtaláljuk a festegető írók munkáit, melyek esetenként — pl. Kisfaludy Károlynál — nem csupán kuriózumok, hanem valóságos képzőművészeti alkotások. Mind a három témakör anyaga azonos feladatot tölt be: az író világának, környezetének atmoszféráját, képmását van hivatva az utókor számára megőrizni és közvetíteni. A két utóbbi csoport adott, nem változtaihatunk az író otthonából származó műtárgyakon, még kevésbé azon, amit önmaga manuálisan előállított. Az íróportrék problémája azonban munkánk során egyre ellentmondásosabbnak tetszik. A Petőfi Múzeumban, és más irodalmi múzeumokban is, elterjedt gyakorlat a portrék gyűjtésénél a „hasonlóság" naturalista szemléletből eredő előtérbe állítása. Alfred Jericke, a weimari Goethe Múzeum munkatársa szerint „az irodalmi múzeumban egy másod-, sőt harmadrendű kép is elsődlegesen fontos lehet, ha tipikus". Sőt, bizonyos szélsőséges esetekben, az irodalmi muzeológia művelői a művészeti értéket, az erős szuggesztivitást kimondottan hátránynak, az ilyen portrét vitatható jelentésűnek könyvelik el. Vitatkoznunk kell ezzel a mentalitással, különösen akkor, ha nem feledkezünk el róla, hogy az irodalom művészet, az irodalmi múzeum művészeti múzeum, tehát nem tankönyv, és nem egyszerűen írói életrajzokat szemléltető kiállítási intézmény. A múzeum egyik fő feladata az irodalom történeti fejlődésének, ezzel a fejlődéssel kapcsolatos törvényszerűségeknek kutatása, feltárása, a kutatás eredményeinek publikációkban vagy kiállításon való közzététele. Az irodalom fejlődése történeti és társadalmi determinánsok függvénye. Ezek a hatások egy adott kor valamennyi művészeti ágára egyformán érvényesek, bizonyos fáziseltolódással a művészetek minden területén, minden műfajban kimutathatóak. Az írót ábrázoló portré is képzőművészeti alkotás, mely közlendőjét önálló képzőművészeti nyelven mondja el. A művészetek birodalmában nem lehet aláés fölérendelésről beszélni, különbséget csupán a kvalitás, a megjelenítés hőfoka alapján tehetünk. A múzeumnak, mint tudományos intézménynek, közművelődési funkciója megköveteli, hogy ne szakítsuk el egymástól a tartalmat és a formát, ne tévesszük szem elől a művészet autonómiájának követelményét. Amint Fülep Lajos írja, „aki egyik oldalon látja a tartalmat, másikon a formát, egyiken az artisztikumot, másikon a világnézetet, az sehol sem látja a művészetet ... A művészet autonómiája nem azt jelenti, hogy benne csak művészet (valami üres artisztikum) van, hanem azt, hogy benne mindennek (vallás, metafizika, etika stb.) művészetté kell átlényegülnie, s a művészet semmi mással nem helyettesíthető nyelvén szólnia." Szerencsére azonban, míg a gyűjteményekben a pusztán tematikus szempont előnyben való részesítése miatt kevéssé értékes tárgyak is felhalmozód-