Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Tóth András: Levéltáraink irodalomtörténeti vonatkozású anyagáról

ügyekkel foglalkozott. A visszaállított helytartótanács keretében 1861-ben egy külön könyv- és színművizsgálati osztály működött, mely később beolvadt az illetékes ügyosztályba. Hasonlóképpen cenzurális anyag található a helytartótanács elnöki iratanyagában is. A polgári kori államigazgatási iratanyagnak („K" szekció) irodalmi vonatkozásban is legjelentősebb fondja lenne a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyaga, ha az teljesen megmaradt volna. Az Országos Levéltárat ért háborús károk következtében csupán az 1916—1945 közti évek anyaga maradt meg s áll a kutatás rendelkezésére. Ebből az anyagból elsősorban az egyetemek és főiskolák, a tudományos intézetek és a külföldi kulturális kapcsolatok ügyosztályainak iratai jelentősek irodalomtörténeti szempontból. Az anyag feltáratlan, a feltárás módszere kidolgozandó lenne. A központi miniszteriális iratanyag mellett a polgári kor egyéb közigazgatási szerveinek iratai közül kiemelkedő figyelmet érdemelnének — nem csupán jellegük, de iratbőségük miatt is — a Mozgóképvizsgáló Bizottság és a Rádió és Telefonhírmondó Rt. iratai, Kozma Miklós közismerten gazdag és széles körre kiterjedő magánlevéltára, a miniszterelnökség és a külügyminisztérium sajtóosztályának iratai (ill. újságkivágat-gyűjteményei), valamint a Magyar Távirati Iroda híranyaga (ez utóbbiak, mint az ún. Sajtóarchívum részei). A legutóbbi időben kerültek feldolgozásra és úgyszólván teljesen feltáratlanok a magyarországi szabadkőművesség iratai. Bennük oly nevek, mint Bacsányi, Kazinczy, Kölcsey, Pulszky, ill. a kifejezetten irodalmi tevékenységet is folytató páholyok (Reform, Galilei, Hungária) iratai. Az Országos Levéltár legrégibb része az ún. ,,Regnicolaris levéltár" („N" szekció), melynek ,,Archívum Regni" nevű részlegének egy-egy fondja a Magyar Tudományos Akadémiával, ill. a Magyar Nemzeti Múzeummal (elsősorban alapításukkal) foglalkozik. Számos kisebb, sokszor apró fondra oszlanak az Országos Levéltár „Családok, testületek és intézmények" („P" szekció) és „1526 utáni gyűjtemény" (,,R" szekció) állagai. Jellege következtében mindkét szekció számos irodalomtörténeti vonatkozásban lényeges anyagot rejthet magában. A „rejthet" kifejezés itt valóban nem képletes, mivel feltárás alig történhet s a feltárásnak (a levéltári iratféleségek szerint állandóan változó jellegű) módszere is kidolgozásra várna. Tudjuk p. o., hogy az irodalom és tudomány pártolása terén kitűnő családok (Széchényi, Teleki, Orczy stb.) iratai valóban tartalmaznak irodalom- és tudománytörténeti szempontból érdekes adatokat (Centgraf Károly közlése). S hogy még csupán pár nevet és intézményt említsünk a két szekcióból: Ballagi Mór és Aladár, Kazinczy Gábor, a Madách-család, Fáy Sándor, Pulszky Ferenc, Egervári Potemkin Ödön, Schedius Lajos, az Egyetemi Nyomda, az Operaház, a Kossuth-iratok között a Pesti Hírlap szerkesztésére vonatkozó gyűjtemény, ill. egyéb, külön kezelt kiadói, szerkesztői és a magyar színjátszás történetére vonatkozó iratok. Ide tartozott a katasztrofális levéltári tűzvészig a pesti egyetem rektori és dékáni iratanyaga is. Ebből a magyar irodalomtörténet számára is példátlan gazdagságú kincsesbányából csupán egy-két égett iratcsomó maradt meg.