Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Botka Ferenc: Könyvtár és irodalmi muzeológia

területeit: irodalmunk első kiadásait, irodalomtörténet-írásunk könyv alakban megjelent eredményeit és irodalmi folyóiratainkat. E bibliográfiai felmérések 5—5 íves füzetekben látnak napvilágot (évente 6 alkalommal) s előreláthatólag egy évtizeden belül válnak teljessé. E munkák címleírásai a könyvtárunkban felmerült sajátos igényekhez alkalmazkodnak, s ilyenformán egyúttal szerzeményezési munkánk pontos és részletező programját is magukba foglalják. Az első kiadások bibliográfiája például minden olyan életművet felölel, amelynek valaha is szerepe volt irodalmunk történetében. Egy-egy szerző bemutatásánál teljességre törekszik: minden művet leír — a szépirodalmi alkotásoktól a publicisztikán át az értekező prózáig. A kiadványok címfelvétele a szabványokon túlmenően feltünteti a kötetek képzőművészeti vonatkozásait, különös tekintettel a borítófedelekre és borítólapokra. Amennyiben azok szignáltak, részletes grafikai leírást is ad róluk. Az irodalmi folyóiratok bibliográfiája — ugyancsak igényeinknek megfelelően •— olyan sajátos vonásokkal rendelkezik, amely túllép a szokásos könyvészeti regisztráláson. Így például minden évfolyamot külön-külön is leír, közli a pontos lapszámozást, a táblákat s az esetleges mellékleteket. Az irodalomtörténeti munkák felmérése viszont — értelemszerűen — megmarad a már hagyományos címleírási szabványok között. 4. A KÖNYVTÁR ELŐTT ÁLLÓ FELADATOK (ÁLLOMÁNYVÉDELEM, FELDOLGOZÁS) A szerzeményezés programja a felvázolt igényekkel és az azokat megfogalmazó bibliográfiákkal nagy vonalakban már előttünk áll. E program valóra váltása hosszú éveket, évtizedeket vesz igénybe. Munkánknak ez azonban csupán egyik része. Az előttünk álló feladatok jelzésekor az előbbiekkel azonos hangsúllyal kell szólnunk az állományvédelemről. Különösen azon kiadványok esetében, amelyekben a legszegényebb könyvtárunk: a régi magyar irodalom emlékei, az 1712 előtti kiadványok esetében. Igaz, a Petőfi-háztól örökölt törzsállományunk viszonylag ép és jól konzervált, de majdnem minden új szerzeményünk, amely ezt kiegészíti, rongált állapotban kerül hozzánk — akár antikváriumtól, akár magánostól vesszük, akár a Központi Könyvelosztótól kapjuk. Az 1800 előtti könyvtermésből már csak ahhoz tudunk hozzájutni, ami szinte véletlenszerűen maradt meg történelmünk viharaiból: kötetlenül, gyűrötten, piszkosan, s nemegyszer csonkán. Kétszeresen meg kell tehát minden ilyen kiadványt becsülnünk, hiszen évről évre csökken annak a lehetősége, hogy elénk kerüljenek! 1972 során vettük meg például egy vidéki nyugdíjastól Mészáros Ignác: Kártigám c. fordítás-regényét, amely a XVIII. század második felében születő szépprózánk becses emléke. A kötet gombafertőzött volt. Levelenként kellett szétszedni, fertőtleníteni és újraköttetni. Az 1736-ban Debrecenben megjelent protestáns Enekeskönyv a mohácsi múzeum jóvoltából került korábban tulajdonunkba: csonkán, helyenként sárosan, egyes oldalai beszakadozva. Restauráltattuk: minden egyes lapját kiáztatva, a hiányokat xeroxszal pótolva, a kötetet új, egészbőr kötésbe helyezve. Nemrég vettük kézhez a Központi Könyvelosztó hallatlanul becses küldeményét: első hírlapunk, az 1780-ban indult Magyar Hírmondó 8 évfolyamát: részben fűzötten, részben kötve, részben csonkán, részben rongáltan. Halaszt-